Szigetelőszalaggal a falra ragasztottak egy banánt: hatmillió dollárért azonnal lecsapott rá egy „műgyűjtő”
Újra kitett magáért a világhírű olasz művész.
A textilművészet mindig összekapcsolódott a használhatósággal, és a 21. század zajos környezetében új kihívásokra kell választ találnia. Söptei Eszterrel beszélgettünk az emberrel és környezetével együtt változni képes művészeti ágról.
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
„Ilyen típusú hely még nincs az országban: olyan ezer négyzetméteres gyermek- és ifjúsági kiállításon ügyködünk, amely nem mese- vagy játékmúzeum. Interaktív, formálható teret szeretnénk biztosítani, amely a felfedezés és a megismerés módszertanán alapul, aminek segítségével jobban megérthetjük magunkat és a világot. Nem akarunk egy múzeumhoz sem hasonlítani, de nem szeretnénk elfelejteni az alapokat: a kiállítás a Néprajzi Múzeum gyűjteményét mutatja majd be, csak nagyon új formában” – osztja meg Söptei Eszter, a budapesti intézmény munkatársa.
Eszter múzeumpedagógus, dizájn- és vizuáliskultúra-tanár, divat- és textiltervező, múzeumi koordinátor. Az élethosszig tartó tanulás elkötelezett híve, ezért is szeret múzeumpedagógusként minden korosztálynak újat adó, minél izgalmasabb projekteken dolgozni. A kívül-belül megújuló Néprajzi Múzeummal kapcsolatos kurátori munka – melyet hatodmagával végez – majd minden idejét leköti, de szakmai életének másik, párhuzamosan futó szálát sem szeretné elhanyagolni. Textilművészként térakusztikát javító anyagok és lakástextilek előállításán dolgozik.