Hogyan lehetsz hiteles civil?

Vannak kifejezések, amelyeket magyarázni kell – mert hiába állítod magadról, egy másik csapat, akár az egész „Nyugat” nem hiszi el rólad. Ha azt mondja a jóindulatú miniszter­elnök, hogy ő demokrata, akkor lehet, hogy fintorogva néznek rá, hogy ő nem az, hiába nyert választásokon, hiába tartja be a jogszabályokat, a haladók szerint csak álcázott diktátor. Ugyanígy, ha én azt mondom magamról, hogy újságíró vagyok, akkor független, objektív kollégák hümmögnek, és lesajnálva néznek, hogy „szegény mucsai propagandista, közénk szeretne tartozni, haha”.

A civilség azonban a legnagyobb bűvszó, a demokrácia netovábbja – de vannak, akik szerint konzervatív civil nem létezik, az olyan, mint a fából vaskarika. Van a civil, aki önszerveződő, liberális és független. Nos, a civilség szerintem is a demokrácia csúcsa, a jövőnk záloga – ha önszerveződő, nyitott és tényleg független. Ha az emberek elébe mennek a problémáknak, kiállnak az érdekeikért, össze tudnak fogni, és ügyesen kommunikálnak – és sok ilyen csoport lesz Magyarországon –, akkor leszünk az érésünk csúcsán, akkor leszünk sebezhetetlenek és erősek.

Az én Magyarország-ideálomban rengeteg kiegyensúlyozott család él boldog házasságban és gyerekekkel, nagy, egymást segítő hálózatokba rendeződve. Az embereknek erős helyi kisközösségeik vannak, ahol találhatnak párt, ahol divat elköteleződni, ahol segítik egymást a bajban, és példát mutatnak egymásnak, hogyan lehet a párkapcsolati konfliktusokat rendezni, a nagyszülők pedig boldogan rohangálnak az unokáik után. Aztán ezek az emberek még mindenféle civil szervezetekhez is csatlakoznak – egyházi közösségek aktív tagjai, megalapítják a helyi Három Királyfi, Három Királylány-csoportot, megakadályozzák a helyi zöldekkel, hogy lebetonozzák az erdőjüket, bicikli­utakat harcolnak ki, focicsapatot szerveznek, és közben a helyi kórusban is énekelnek, néha előadásokat rendeznek a baráti körüknek.