Tihany felé

Néhány évvel ezelőtt a világ egyik legnagyobb pénzügyi tervező cége Európában is szeretett volna irodát nyitni. Hogy hova kerüljön a központ, versengés indult. A választás végül Magyarországra esett. A döntésben állítólag a magyar nyelv is nagy szerepet játszott. Ez így első hallásra érthetetlennek tűnik, de az indoklásuk sok mindent megmagyaráz. Azért esett ránk a választás, mert a magyar teljesen más, mint a legtöbb európai nyelv, így a magyarok gondolkodása is eltér a kontinens többi népének gondolkodásától, ami például az innovációs készség tekintetében fontos lehet.

Nyelvészek és filozófusok sora foglalkozott már a nyelv és a gondolkodás összefüggésével. A nyelvi relativizmus elmélete szerint a különböző anyanyelvűek másképpen szemlélik a világot, mert az anyanyelv meghatározza azt, hogy milyenné válik a gondolkodásunk. Wittgenstein osztrák filozófus fogalmazta meg, hogy a „nyelvem határai egyben a világom határai”.

A magyar nyelvtörténetet kutatók számára Tihany fontos szerepet tölt be. Az apátság alapítólevele a legrégebbi latin nyelvű szöveg, amelyben magyar szavakat, kifejezéseket is használtak. Ez a magyar nyelv legrégibb írásos emléke is. Összesen 58 magyar szó található az alapítólevélben, köztük egy egész mondat is: FEHERUUARU REA MENEH HODU UTU REA. Az oklevelet I. András király adta ki 1055-ben, és valószínűleg egyik püspöke fogalmazta. Ma már kideríthetetlen, hogy akkor és ott nyelvileg ki „hibá­zott”, és miért kerültek magyar szavak a latin szövegbe. A királyi akaratot lejegyző szerzetesek voltak kevéssé jártasak a latinban? Vagy maga a püspök latintudásában voltak lyukak? Mindegy is, a gondolkodás áttörte a szigorú szabályok szerint működő latin nyelv kereteit. Tihany a nyelvemlék miatt is a magyarság egyik fontos szimbólumává vált.