Maguktól parkolnak majd az autóink?

Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban.

Ha lesz egy olyan önvezető autónk, amely a mi felügyeletünk nélkül elvisz minket bárhová, akkor megengedhetjük neki, hogy úgy is közlekedjen, hogy mi magunk nem ülünk benne – festi le a jövő autózását Alekszejenkó Levente, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Informatikai Tudományok Doktori Iskolájának doktorandusza. A fiatal kutató a vizsgálataiért a közelmúltban rangos díjat kapott a BME, a Pro Progressio Alapítvány és a Tudományos Ismeretterjesztő Társu­lat közös pályázatán. Kecsegtető a gondolat, hogy mi csak kiszállunk a kocsiból az úti célunknál, majd az autónk keres magának egy parkoló­helyet. De mennyire futurisztikusak ezek az elképzelések?

„Mint minden technikai újdonság, az önvezető gépkocsik elterjedése is hosszú folyamat lesz” – mondja Alek­szejenkó Levente. Az első önvezető példányok már ma is az utakon vannak, igaz, jobbára még nem a forgalomban, hanem zömmel például egyetemi kampuszokon. A kutató szerint húsz-­harminc év múlva az eladott autók java része valószínűleg már önvezető lesz, és még egyszer ennyi idő múlva már talán az lesz a ritkaság, ha ember vezette jármű gurul végig az úton. Viszont ehhez meg kell teremteni a megfelelő algoritmusokat, protokollokat, a jogi szabályozási hátteret, illetve ki kell alakulnia a társadalmi elfogadottságnak is.

A jövőbeli parkolások során a legolcsóbb természetesen az lenne, ha az önvezető gépkocsink hazamenne, és beparkolna a saját garázsunkba. Ez sokszor észszerű megoldásnak is tűnik, ugyanis a hazamenetel és a visszajövetel energiaköltsége a töredéke lehet annak, mint ha egy drága parkolóban állna az autónk addig, amíg mi az ügyeinket intézzük. Ez azonban előidézné azt is, hogy a reggeli csúcsforgalmat rögtön egy délelőtti csúcsforgalom kövesse – csupán az lenne a különbség, hogy az autók nélkülünk tartanak hazafelé. Hasonló lenne a helyzet este is, ami megsokszorozná a gépjárművek káros hatásait a városokban. Hiába lesznek a szennyező anyag kibocsátása szempontjából már környezetkímélőbbek a maiaknál, ha a zaj, a közlekedési infrastruktúra terhelése és amortizálása mind-mind negatívan befolyásolja a település életét. Tehát a jövőben feltehetően korlátozva lesz az a távolság, amelyet az önvezető autók üresen megtehetnek. Szükség lesz rá, hogy a jövő járművei is leparkoljanak valahol, nem túl messze az utasaik célpontjától. „Ehhez egy önvezető autónak választania kell egy számára alkalmas parkolóhelyet” – részletezi a feladatokat Alekszejenkó Levente.

Tegyük fel, hogy egy városban minden autó a lehető legfejlettebb önvezető darab, és tudnak egymással kommunikálni. Ekkor azt is meg tudják „beszélni”, hogy melyikük melyik parkoló­helyre szeretne beállni – lehetőleg úgy, hogy ne kelljen közben még egy közlekedési irányítóközpontot is bevonni az egyeztetésükbe. A központi rendszer nélkül is működő eljárásokat elosztottan számítható eljárásoknak nevezik – fejti ki a kutató. A kérdés tehát az, hogyan tudnak majd az önvezető autók megegyezni abban, ki melyik helyet foglalja el.