Szokták mondani, hogy csak az öregszik meg, aki megéri…
Hadd játsszam a szavakkal: „megéri” megöregedni, ha az ember mer szépen élni.
Hogyan lettünk a brendek foglyai?
„A divat eltakar, a stílus kiemel.”
Yves Saint-Laurent
Az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban tűnnek fel az óriás feliratos ruhadarabok – eleinte a sportcsapatok és egyetemek logói jelentek meg, később az ismert sportcégek jól ismert emblémái, ma pedig milánói és párizsi divatházak nevei jönnek szemben az utcán. Amin nincs méretes márkajelzés, az ma már szinte nem is létezik, azt már észre sem veszik. Természetesen elismerem és fontosnak is tartom ezeket a „megkülönböztető” jelzéseket, de bajnak vélem azt, amikor a felirat fontosabb, mint maga a termék. Amikor a logó tolakodó és gyakran harsány módon az előtt érkezik, aki viseli a ruhadarabot. A márkajelzés hasznos és indokolt is, hiszen – ha valóban minőséget közvetít – megkülönbözteti a jobbat, a mást, a különlegesebbet. De arra való, hogy finoman üzenjen, és nem arra, hogy az arcunkba kiabálja a márka nevét.