Az európai ember időfelfogása nem kizárólagos, a maorik például a múltat nevezik előttünk álló napoknak. Az elmúlt évszázadok birodalmainak bukása után a Nyugatnak ideje több kíváncsisággal fordulnia a világhoz – összegzi Föld körüli útjának tanulságait az ősz halántékú történészlegenda, Norman Davies.
Krakkóban töltött diákévem legnagyobb hatású professzora, a most 82 esztendős Norman Davies utolsó nagy kalandjaként körbeutazta a Földet. Az ihletése szerint magát a „napkorongot követő” zarándoklatból csodás, közel hétszáz oldalas könyv született – mely első látszatra a múltról, a valóságban inkább a jövőről szól.
Szerzőnk, generációja egyik legelismertebb történésze Magyarországon főként az Európa története című munkájáról ismert. Életművének jelentőségét mégsem ez a monumentális alkotás, hanem az a brit és angolszász történetírástól többnyire idegen kíváncsiság és érzékenység adja, amivel a helyi sajátosságok megértése felé fordul. Pályája során Davies legkedvesebb témája ráadásul Lengyelország volt, amelytől 2014-ben állampolgárságot is kapott az ország történetét méltósággal és empátiával feldolgozó munkáiért.
Féléves, többnyire föld- és aszfaltutakon, vasúton és hajón eszközölt világ körüli útjának célja, küldetése sem volt más, mint hogy valamiféle kiegyensúlyozott alternatívát állítson a Jared Diamond vagy éppen Niall Ferguson által képviselt „a Nyugat és a többiek” dichotómiával, az észak-atlanti civilizáción kívüli világ sztereotípiáktól terhes értelmezésével szemben. Davies ehhez képest önmarcangoló lelkülettel idézi Shashi Tharoor indiai politikust, miszerint „nem véletlen, hogy a nap sosem nyugodott le a Brit Birodalom fölött. Még Isten sem bízott bennük a sötétben”. Szerzőnk szerint a korszellem ma sem a megértésnek dolgozik. „Egy olyan világban, ahol az utazás minden szellemi és fizikai erőfeszítés nélkül lehetséges, ahol az emberek csupán a vásárlás kedvéért elutaznak Dubajba, a strandolásért Balira vagy krikettezni Ausztráliába, még a nagy távolságok megtétele is érintetlenül hagyja az előítéleteket.”
A modern társadalmak időanalfabéták. Mivel nem értjük a természetes folyamatok sebességét, elveszett az időarányérzékünk, és szükségszerűen csak rövid távú döntéseket hozunk. A megoldás? Legyünk egy kicsit mindannyian geológusok – javasolja Marcia Bjornerud.
A nyári szünet végeztével visszatérnek a jól megszokott hétköznapok, bele kell rázódni a tanév rutinjába. Gyermektraumatológusként ilyenkor évről évre a balesetek számának jelentős emelkedését látom. Mik a leggyakoribb okok, és hogyan óvhatjuk meg kisebb és nagyobb gyermekeinket?
Valójában fogalma nincs se neki, se a csapatának arról, mit is kezdenének az országgal.
Dömötör Csaba EP-képviselő mindeközben arról beszélt, hogy bár a tihanyi politikai fesztiválon feleséglehallgatók nem lesznek, de helyette teret kap megannyi vita és közös gondolkodás Magyarország jövőjéről.
De mit is várhatnánk attól a politikai kultúrától, amely tömeggyilkos rablóvezérekből farag nemzeti hőst, vagy amely a minap Budapest 1919. augusztus 4-ei elfoglalását és kirablását ünnepelte? Veczán Zoltán írása.
Az Egyesült Államok épületei új korszakba lépnek.
Miközben a kínai gyártók előretörése megállíthatatlan, a BMW arra vállalkozik, hogy Debrecenben megújítsa az autóipart.
