Nem volt más választása, tanultuk mi még a „szocialista” iskolában. Istvánnak fel kellett vennie a kereszténységet, ha meg akart maradni a magyarság Európában. Reálpolitikai döntés, pragmatizmus, bölcs magyar alkalmazkodási képesség – ez István király. Életműve pedig az ezer év után is – néhány évtizedes megszakítással – fennmaradó (keresztény) magyar állam. Persze a kisebb megszakításokat a „szocialista” iskolákban nem így tanították. A mi nemzedékünk inkább azért az Istvánért rajongott, aki azt énekelte, hogy „Veled Uram, de nélküled”. Ennek a titokzatosnak szánt mondatnak az egyik lehetséges értelmezése így hangzik: „A kereszténység felpuhította a magyar (pogány) jellemet, de sajnos muszáj volt elfogadni, mert különben eltűnünk, mint annyian előttünk.”
Akár egymás mellett is megfér ez a két megközelítés, ha nem olvassuk el első királyunk intelmeit fiához, Imréhez. Az ebben leírtak nemcsak mély és széles hitbeli műveltségről tanúskodnak, s nem is csak alapos államelméleti ismereteket mutatnak, hanem – ha szemérmes visszafogottsággal is – személyes hitvallást jelentenek. Aki így ír az egyetemes (katolikus) hit megőrzéséről, az ember Istentől kapott méltóságáról (dignitas) és az ember isteni megbízatásáról (mandatum), az saját maga döntött arról, hogy neki ugyanaz az egyetlen járható út, mint a magyarok közösségének: Krisztus. Maradandó alkotás született egy államférfi személyes döntéséből, amely nem nélkülözte az európai állapotok világos feltérképezését és elemzését s az ezekből következő út következetes választását. Fontos tanulság. Az tud a közéletben, egy közösség életében maradandót alkotni, akinél egybeesik saját életútja azzal az úttal, amelyet a rábízott vagy őt felhatalmazó közösségnek ajánl vagy jelöl ki.
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Alsó-Ausztria a sarkára áll: kereszteket a falra, szentek ünnepeit az óvodákba! Francesca Rivafinoli írása.
Kulturálisan mindegy, hogy Télapó vagy Szent Miklós; az üdvösséghez viszont nem az. Ungváry Zsolt írása.
A miniszterelnök politikai igazgatóját kérdeztük a nagy figyelmet kiváltó egyetemi eljárás kapcsán.
Ez egy jogi intézmény (is), amelynek célja a nemzedékek rendjének biztosítása, és amely minden kultúrában és minden időben megtalálható.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
