Lehet még olyan klasszikus, ikonikus márkát építeni manapság, mint a Chanel vagy a Prada?
Mindenképpen. Nemzetközi szinten látjuk, hogy egyes márkák folyamatosan építkeznek, és ebbe az irányba haladnak. Van példa magyar márkára is, amely szépen növekedett az előző években; saját tapasztalatból mondom, hogy bárhova megyek, Budapesttel összefüggésben egyből őt említik. Tény azonban, hogy ehhez rengeteg pénzre van szükség. Az MDDÜ szakmai, nem pedig anyagi támogatást nyújt az iparág szereplőinek, de utóbbiban is segítünk: az ügynökség a Hiventures tőkealap-kezelővel létrehozott egy közös tőkealapot, amellyel a divat- és dizájnipari növekedést segítjük elő. A körforgásos gondolkodás jellemző nálunk: olyan programokat kínálunk, amelyek által előrébb tudnak lépni a márkák, ám nem fogjuk a kezüket örökké. Egy idő után szükségük lesz tőkebevonásra, amihez például a Hiventures tud segítséget nyújtani. Mire idáig eljutnak, meglesz a mentoringprogramunk során kiépülő nemzetközi kapcsolati hálójuk, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy kilépjenek a nemzetközi piacra.
Mire kell a hazai szereplőknek inkább koncentrálniuk: a külföldi vagy a magyar vásárlókra?
Ez a márkától függ. Van olyan, amelyik kifejezetten a magyar közönséget szeretné kiszolgálni, mások inkább a külföldi vásárlókat célozzák meg. A mentoringrendszerünket ennek megfelelően alakítottuk ki. Az első szint a Young Talents program, amely az egyetemről éppen kikerülő tervezőknek szól; ők hazai szakemberekkel tudnak együtt dolgozni. A következő lépcsőfok a Magyar mentorprogram, amelyben a stabilan működő, minimum kétéves múltú márkákat szeretnénk fejleszteni, itt már a hazai mellett külföldi szakemberek is segítik a munkájukat. A Nemzetközi mentorprogramunk pedig a legmagasabb szint, ahová a Camera Nazionale della Moda Italiana szakembereinek döntése alapján kerülnek be a márkák. Mindegyik programba pályázat útján juthatnak be a tervezők.
Mekkora a kereslet itthon a luxusmárkák iránt, érdemes egyáltalán egy tervezőnek kizárólag a hazai piacra támaszkodnia?
Érdekes jelenséget figyeltünk meg a pandémia alatt. Elmaradtak a külföldi turisták, ám a luxusmárkákat forgalmazó üzletek értékesítése minimális mértékben esett csak vissza. Vagyis a helyi, korábban a prémiumtermékeket külföldön megvásároló réteg itthon szerezte be a luxuscikkeket. Ők lehetnek a magyar tervezők potenciális célcsoportja.
Hogyan hatott a járvány a divatiparra?
Tény, hogy gyorsan tudott alkalmazkodni a helyzethez itthon és külföldön egyaránt, a gyártók például átálltak a maszk- és védőruhagyártásra. Azonban mivel az értékesítés elsősorban a személyes kapcsolatokon nyugszik – fontos például az anyagok megérintése –, a hagyományos kereskedelem megszenvedte az eltelt időszakot, és elindult az átrendeződés. A járványhelyzet javulásával az újrakezdés került a középpontba: itthon az MDDÜ javaslatait figyelembe véve az Innovációs és Technológiai Minisztérium kidolgozott egy támogatási rendszert, amellyel a gyártókat segítettük abban, hogy tudjanak fejleszteni. A tervezők is pályázhattak például gépparkfejlesztésre, anyagvásárlásra vagy éppen a fenntarthatóságra való átállásra. A fogyasztók hozzáállása ugyanis megváltozott az utóbbi időben: kevesebbet vásárolnak, és sokkal jobban figyelnek arra, hogy mit vesznek. Kutatások szerint öt százalékkal hajlandók többet fizetni egy termékért, ha tudják róla, hogy etikusan készült. A tudatosság itthon is egyre inkább előtérbe kerül. A cél, hogy már az anyagválasztás tudatos legyen, és a gyártás során minél kisebb legyen az anyagveszteség.
A fogyasztók kevesebbet vásárolnak, és sokkal jobban figyelnek arra, hogy mit vesznek”