A bevándorlás és az lmbtq manipulatív nyelvpolitikája

„A menedékkérők emberi jogait biztosítani morális kötelességünk és a programunk része, de nem fogjuk rányomtatni a választási plakátjainkra” – fogalmazott nemrég Karácsony Gergely főpolgármester. Az Európai Unió és a melegszervezetek lmbtq-jogokról beszélnek. Ha az Országgyűlés deklarálja, hogy a személyi igazolványban a biológiai nem számít, az a „transzjogok” megtagadása. Ha nem adunk örökbe gyermeket melegpárnak, az a „melegjogok” megtagadása. Ha betiltjuk az lmbtq-propagandát az iskolában, mondván, a nemiséggel kapcsolatos nevelés exkluzíve a szülők joga, az az „lmbtq-jogok” visszanyesése.

Ezzel párhuzamosan már nemcsak az számít rasszizmusnak, ha genetikailag alacsonyabb rendűnek tartunk egy másik népet, hanem az is, ha kritizálunk egy állítólag a Nyugat által elnyomott kultúrát. Vagy nem akarunk tömegével illegális bevándorlókat. Ha elutasítjuk a multikulturális társadalom teljesen téves és kivitelezhetetlen eszményét, akkor a fehér felsőbbrendűség hívei vagyunk – az úgy tűnik, lényegtelen, hogy a világ eme tájékán a fehér nemzetek sem feltétlen rajonganak egymásért. Ha pedig az lmbtq-mozgalom követeléseit kritizáljuk, akkor homofóbok vagyunk, és az érintettek emberi mivoltát tagadjuk meg.

Minek vagyunk tanúi? Hatásos és manipulatív nyelv­politikának. E nyelvpolitika keretében igyekeznek mindent a szeretet és az elfogadás sajátosan értelmezett szempontjából újraértékelni, a kritikusokat pedig megbélyegezni. Úgy alakítják át a nyelvhasználatot, hogy az ő álláspontjuk tűnjön magától értetődőnek, és az egyet nem értőknek kelljen védekezniük és magyarázkodniuk. Ők erőszakmentesnek tűnjenek fel, és ne nekik kelljen bizonyítaniuk és érvelniük.