Szabadság, egyenlőség, cinkosság?!

Nehezen jött álom a szememre, miután a The Spectatorben elolvastam egy sztorit az utóbbi évtizedek francia elitjének belterjes világáról. Ifjabb koromban kedveltem a horror műfaját, kerestem az ilyen zsánerű filmeket. Amit azonban a francia értelmiségről felfedett az egyik áldozat testvére, az minden gyermek rémálma. Keresztény-konzervatív szemszögünkből nézve egészen biztosan az – a kortárs szivárványos propaganda prizmájának vakításában is.

A hetvenes-nyolcvanas évek Franciaországában járunk, ahol a hagyományos és szerinte a társadalmi szabadságot béklyózó szociális normákra deklaráltan fittyet hányó hatvannyolcas nemzedék szexuális predátorrá lényegül át. Tiszta lelkiismerettel: a gyermeknek is van joga a hozzájáruláshoz. Fix értelmiségi buborékhoz köthető szexuális zaklatásról, kizsákmányolásról értesülünk. A neves Sciences Po egyetem alapítványának egykori elnöke, a baloldali kaviárértelmiségi Olivier Duhamel a baby boomerök szórakoztatására a francia Riviérán látja vendégül a hatvannyolcas elitet. Orgiák, gyermekszemek által kísér(t)ve. A gyerekek szexuális felszabadítása a fő érv, ami mentén szerveződik az önnyugtatás és a pulzálóan moralizáló lelkiismeret kikapcsolása. A fenomén Duhamel tizennégy éves mostohafiát zaklatja, amihez annak édesanyja is asszisztál, de legalábbis hallgat. Ő az áldozatot hibáztatja. Elképzelem, milyen mértékű dogmatikus agymosással lehet egy anyát erre rávenni… További csavar, hogy a fiú apja is emblematikus baloldali figura, egykori miniszter, aki Sartre-ral és De Beauvoirral írt manifesztót a felnőttek és gyerekek közötti konszenzuális szexért. Az exkluzív klub számos tagja tevőleges vagy néma cinkosa a főszereplőnek. Titoktartás. Hosszú évtizedekig.