Magyar futballünnep és ünneprontó UEFA

A futball-Európa-bajnokság csodálatos élményekkel gazdagította a magyar szurkolókat. A rendező Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) azonban valamennyi magyar mérkőzés után eljárást indított a hazai szakszövetséggel szemben. Aki jelen volt a magyar csapat mérkőzésein, igencsak elcsodálkozott a kiszabott súlyos pénzbüntetésen és a három mérkőzésre szóló stadionbezáráson.

Az UEFA szabályzata szigorúan tiltja a rasszizmus és a diszkrimináció valamennyi formáját, súlyosabban ítéli meg a nézőtéri megnyilvánulásokat, mint az egyes államok jogszabályai. A kiindulópont, a szándék a nemzetközi szövetség részéről helyeselhető. Ám a magyar válogatott meccsein fékevesztett tombolás helyett óriási hangulat, igazi futballünnep volt, amelybe kétségtelenül vegyültek szélsőséges hangok is.

Tegyük félre amiatti ellenszenvünket, hogy a bizonyítékokat egy senki által semmire nem felhatalmazott hálózat, a Football Against Racism in Europe (FARE) szolgáltatta titkos nézőtéri kép- és hangfelvételek formájában; mi ezt a módszert itt, Magyarországon túlzottan is jól ismerjük. De vajon mit tehetett volna a Magyar Labdarúgó Szövetség annak érdekében, hogy az ötvenötezer nézőből egy se kiabáljon semmi sértőt? Ha a közönség túlnyomó többsége csak a csapatát éltette, és tisztelettel fordult az ellenfélhez, akkor miért kell büntetni a teljes közösséget, beleértve a játékosokat is? Ekkora tömeg esetében lehetetlen garantálni azt, hogy kizárólag cérnakesztyűs, jól nevelt úriemberek és úriasszonyok foglaljanak helyet a lelátón. A futball és a köré épült kultúra szükségszerűen fésületlen, a stadionbeli szabadszájúság, a különböző közösségek közti ellentétek élére állítása történelmi gyökerekből táplálkozik. Ha az európai futballkultúra érték, akkor e hagyományok szelíd mederbe terelése, nem pedig teljes kilúgozása lehet csak a cél. A büntetés messzemenően aránytalan, valamennyi majdani nézőt és mindkét, zárt kapuk mögött játszani kényszerülő válogatottat is sújtja.