Az anatómus akvarelljei

Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban.

Balatoni tájak, távoli országok ellesett pillanatai, műemlékek, portrék, társasági események – egy tudós szemével s egy finom esztétikai érzékű alkotó ecsetvonásaival. A világhírű akadémikus, Szentágothai János professzor, a Magyar Tudományos Akadémia és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat egykori elnöke egy, a nagyobb nyilvánosság előtt talán kevéssé ismert arcát: festői munkásságát mutatja be a Semmelweis Kiadó közelmúltban megjelent látványos albuma.

Reneszánsz ember volt – ezt a most megjelent kötetben nagy hangsúllyal szereplő megállapítást sokan és sokszor elmondták, megerősítették történetek, visszaemlékezések révén Szentágothai Jánosról (1912–1994). A személyéről széles körben keringő anekdota szerint kizárólag azért nem kapta meg az egyébként egész pályafutásával, iskolateremtő munkásságával és tudományszervezői tevékenységével amúgy teljesen kiérdemelt Nobel-díját, mert egyszerre túl sok tudományterületen mozgott túlontúl otthonosan: az anatómusok között neurológusként tekintettek rá, az idegtudósok között viszont elméleti biológusként. Aki azonban úgy érzi, hogy a páratlanul gazdag kutatói életpálya ismeretében is alátámasztásra szorul Szentágothai János jellemzése modern kori humanistaként, az e tétel igazolására a szó szoros értelmében is látványos bizonyítékokat talál a tudós festményeinek a tanulmányozása során.

Szentágothai János az életében bár nem titkolta festői énjét, de nem is hirdette különösebben ezt az elhivatottságát. Barátai, tanítványai, tisztelői tudtak róla, hogy milyen jól bánik a rajz- és festőeszközökkel, közülük az előrelátók el is kérték egy-egy alkotását. A művek túlnyomó része azonban egy, a család által nagy becsben tartott kék füzetben, illetve a tudós legendás, Napóleon korából származó, Nagyszebenből Budapestre költöztetett ódon íróasztalának a fiókjában rejtőzött. Nem tartotta ugyanis festőnek magát – jóllehet egyik távolabbi rokonától elleshette, -tanulhatta a festés alapjait –, nem kereste az esetleges kiállítások lehetőségét sem. Festői életműve átfogó bemutatására több emlékezetes tárlaton már csak jóval a halála után került sor.