A viselet mellé nem kellett névjegykártya

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.

„A népviseletek iránti rajongásom kivetülése ez az egész. Szerettem volna felhívni a figyelmet a Kárpát-medence népviseleteire, a hihetetlen gazdagságra, amit örököltünk, és ezzel együtt arra, hogy nem mindig az a hiteles, az igazi, amit sokat látunk” – meséli Maksa Henrietta a kezdetekről. De mi is a Folkpédia? Még alkotója is nehezen felel erre a kérdésre; talán egy projekt, egy szerelem, egy kísérlet a hagyományok, az egykori ismeretek és szokások helyes megőrzésére. Egy netes képtár, amiből magyar viseletek százait ismerhetjük meg mindenfajta nosztalgikus habosítás nélkül.

Maksa Henrietta a Magyar Állami Népi Együttes táncosa, a Népművészet Ifjú Mestere díjjal és Junior Prima díjjal is elismerték munkáját. Palóc lányként gyermekkorától kezdve ismeri, éli a néphagyományokat. Hat évvel ezelőtt indította útjára a Folkpédiát: cikkeket, interjúkat, programajánlókat írt, hogy a népművészet minden területéről bemutassa az arra érdemes embereket. Párja, a fotós Papp Kornél ekkoriban készített először képeket viseletbe öltözött lányokról, s látva, mekkora népszerűségnek örvendenek ezek a fotók a közösségi oldalakon, Heni úgy döntött, a Folkpédián a fényképekre koncentrálnak majd. „Folyamatosan keresem azokat a helyi fiatalokat Nagy-Magyarország-szerte, akik hitelesen viselik a maguk ruháit, szeretném e darabok sokféleségét minél többeknek megmutatni. Sokan nem is tudnak erről a gazdagságról” – magyarázza. Fotóik élnek, működnek: akár a Lánchídon, akár a Brooklyn hídon áll valaki viseletben, egy pillantás alatt egyértelművé válik, hogy amit látunk, érték. És bár a tradicionális hagyományőrző helyszíneken is fotóznak – például Szentendrén, Hollókőn, Erdély különféle pontjain –, egy-egy sorozattal arra is rávilágítanak, hogy az új hullámos kávézókban, éttermekben is jól mutatnak a régi öltözetek.