A mezőgazdaságot nem lehet leállítani

Nagy Márton interjúja a Mandiner hetilapban.

Bő egy évvel ezelőtt tört ki a koronavírus-járvány Magyarországon. Hogy viselte az agrárium a helyzetet?
Amikor kitört a pandémia, számos olyan agrárágazat volt, amelynek jelentős kihívásokkal kellett szembenéznie. Különösen azok, amelyek az idegenforgalmi-vendéglátóipari szektorba vagy a közétkeztetésbe szállítottak be: itt szinte egyik napról a másikra kapcsolták le a piacot. A súlyosan visszaeső ágazatok közvetve érintették a mezőgazdaságot is. Bizonyos termékeknek a kezdeti ijedség után viszonylag egyszerűen lehetett új piacokat találni, egyes árucikkeknél viszont a mai napig érezhetők a leállás hatásai. Utóbbira jó példa a kézműves sörök esete. Ezeket jellemzően helyi éttermekben, szállodákban értékesítik, s ez a lehetőség egyik pillanatról a másikra megszűnt. A főzdéknek nem lehet azt mondani, hogy áruljanak a multiknál. Ha egy sör bekerül egy multihoz, onnantól kezdve már nem is kézműves.

Tavaly tavasszal azt mondta: „ha valakinek munkára lesz szüksége, akkor az élelmiszeriparban és az agrárgazdaságban talál”. Egy év távlatából hogy látja, mennyire volt képes felszívni az agrárium a többi szektorban munkájukat vesztő embereket?
Képes lett volna, de sajnos nagyon kevés munkaerő jött. Én akkor is azt mondtam, hogy mindenkit szeretettel várunk, hiszen idénymunkások tízezreire van szükség. Ellentmondásos helyzet jött létre: úgy alakult ki a gazdaság egyes szektoraiban munkanélküliség, hogy közben a mezőgazdaságban súlyos munkaerőhiány jelentkezett. A munkanélkülivé váló embereket pedig nem igazán lehetett átcsatornázni egyik helyről a másikra, azaz akkori jóslatomnak megfelelően viszonylag kevés recepciós és pincér jelentkezett spárgaszedőnek. A mezőgazdaságban persze nem új keletű probléma a munkaerőhiány. Hiába versenyképesek a fizetések, nehéz munkaerőt toborozni. Sokan talán azt gondolják, hogy ez gumicsizmás, olajos rongyos szakma, pedig olyan modern eszközökkel dolgozunk, hogy az szinte már az űrtechnológia határait súrolja.

A fiatalok sem nagyon kapkodnak az agrárpozíciók után. Nyújthat-e számukra perspektívát ma Magyarországon a szektorban való elhelyezkedés?
Abszolút, szükség is van rájuk. Bár az agrárium nem könnyen bevehető vár, annál több lehetőség van benne. A gazdatársadalom elöregedése és a nemzedékváltás kérdése egyébként az egész fejlett világban akut probléma, egyre kevesebb fiatal választja ezt az életpályát. Talán az lehet erre megoldás, ha megfelelően bemutatjuk az ágazatot, és harcolunk az előítéletek ellen. Ezt szolgálja a saját agrárstartupprogramunk, amelyet sok agilis, javarészt nem agrárterületről érkező fiatallal együtt fejlesztünk.

Visszatérve a járványhelyzethez: milyen javaslatokat tett le az agrárkamara a kormány asztalára az elmúlt egy évben?
Nagyon fontosak voltak a gyors piaci beavatkozások, amelyek egyes ágazatok megmentését célozták. A mezőgazdaságot ugyanis nem lehet csak úgy leállítani. Egy ipari üzem működését lehet szüneteltetni két-három napra, egy szarvasmarhatelepen viszont nem mondhatom azt, hogy három napig nem etetem az állatokat. Ha egyszer leállítunk egy állattartó telepet, annak az újraindítása döbbenetes költségekkel jár. Az is kihívást jelentett, hogy a magyar fogyasztók egy bizonyos termékkört szinte csak étteremben fogyasztanak. Ez például a halágazatnál okozott súlyos fennakadásokat. Itt annyit tudtunk segíteni, hogy kértük, legyen állami halfelvásárlási program. Számos olyan intézkedést lehetne még mondani, amely nem került nagy összegbe, mégis egy-egy ágazat túlélését segítette. A járvány első hullámakor több mint háromszáz javaslatot csatornáztunk be a döntéshozókhoz, ezek nagy részéből konkrét eredmény, intézkedés született.