Lechner Ödön Budapestje

Nizalowski Attila írása a Mandiner hetilapban.

Hazánkban az első vakok intézetét Pozsonyban létesítették 1825-ben, a reformkor hajnalán. Később Pestre költöztették, s a híres hárfástól, gróf Esterházy Johannától kezdve az egyszerű ácsig jó néhányan adakoztak a javára. Mai épületeit az 1900-as évek elején emelték a Városligetnél szecessziós stílusban, tervezői között volt Baumgarten Sándor, Herczegh Zsigmond, Villányi János és az olimpikon Hajós Alfréd. Legismertebb épületének fő jellegzetessége, hogy Magyarország tán legnagyobb ólmozott, festettüveg ablakegyüttese, Zsellér Imre munkája díszíti.

Évente hatezer ember veszti el a látását, például cukorbetegség szövődményeként. Jó tudni, hogy a vakok öt ligetközeli épületében mi található, mert nem mindegy, hogy a meleg ebédért induló, nehezen tájékozódó embert a nappali ellátóba vagy a vakok óvodájába kísérjük, ahogy velem is előfordult tavaly nyáron.

A Hermina úti villasorban néhány hete megkezdték néhány ház felújítását, ezekben működik a vakok szövetsége. A felújítás értéke csaknem hárommilliárd forint lesz. A leggyönyörűbb villát Sipeki Balás Béla zalai főispán építtette, tervezője Lechner Ödön volt. 1905-re készült el elegáns kerttel és télikerttel.

Lechner Ödönt (1845–1914) a lexikonok a magyar szecesszió úttörőjének nevezik. Nagyapja királyi szépítőbiztos, testvére és fia festőművészek voltak, ő viszont házakat épített országszerte. Ehhez otthonról hozta az alapot, mivel apjának agyagbányája, téglagyára és kis munkáskolóniája volt Lechner-telep néven Kőbányán. A műholdképek szerint néhány házacska még mindig megvan ezekből a Téglagyárdűlőben annak mementójaként, hogy valamikor minden szép forrása a kétkezi munka volt.