Volt festő, karikaturista, újságíró, haditudósító, hollywoodi forgatókönyvíró, s közben előbb Molnár Ferenc, majd egy olasz báró felesége, emellett a kor művésznagyjainak barátja, esetenként rajongásának tárgya, Ady múzsája és talán plátói szerelme, Puccini pedig „le is támadta, de csak néminemű birkózásra került sor”. Vészi Margit kalandos életet élt a 20. század forgatagában.
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
Vészi József a Budapesti Napló nagy tekintélyű főszerkesztője volt, családja tág ismeretségi körébe tartozott például Ady Endre, Szép Ernő, Csáth Géza. Az 1885. április 27-én született Vészi Margit ilyen ikonikus figurák közelségében cseperedett fel. Az iskolában felfigyeltek énekhangjára, így a párizsi zeneakadémián folytatott tanulmányokat, ám tizenhat évesen rájött, inkább a festés érdekli, s Bihari Sándor mellett igyekezett ellesni a szakma fortélyait. Kezdeti lelkesedése kétségtelen, ahogy unokája, Sárközi Mátyás róla szóló, Margit című könyvében olvashatjuk: „az első női Michelangelónak készültem”. 1911-ben állították ki képeit először, ekkor viszont már a karikatúrarajzolásban lelte örömét. Később – kritikusai szerint nem kifejezetten tehetséges – újságíró volt, az egyetlen magyar nő az osztrák–magyar haditudósítói karban, utána hollywoodi forgatókönyvíróként, grafikusként és fordítóként is dolgozott.
Bár tizenhárom éves korában eljegyezte magát Molnár Ferenccel, házasságuk sem sikeresnek, sem boldognak, de még csak hosszúnak sem mondható – a férfi alkoholista és erőszakos volt, ráadásul házassága második évében megismerkedett Fedák Sárival, akiért hátrahagyta feleségét. A frigyből egy lányuk született, Molnár Márta, Sárközi Mátyás és Horváth Ádám rendező édesanyja. Márta nem ápolt túl jó kapcsolatot az anyjával, aki inkább a saját, mint a lánya igényeit helyezte előtérbe, az utód így többnyire bentlakásos iskolákban vagy dajkák keze alatt, esetleg anyjának testvérénél nevelkedett, míg Margit a világot járta, híres emberek között sürgött-forgott, különféle munkákban próbálta ki magát.
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
Talán sokan nem is tudják, de „a legnagyobb magyarnak”, Széchenyi Istvánnak és testvéreinek is köztünk élnek a leszármazottai, akik azt vallják, dúlhatnak itt harcok, háborúk, lehet itt bármilyen hatalom, ők csak azt nézik, hogy a nemzetet miként tudják megtartani és segíteni. Széchenyi Tímeával, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány megbízott elnökével beszélgettünk. Interjúnk.
Az érzékeink, az értelmünk tapogatózik, de nem talál semmit: a fölfoghatatlant nem lehet megérteni. Annak sem, aki benne van. De a borzalomnak is vannak fokozatai. Kovács Gergő írása.
Vance nem az ő büntetésük, ahogy Amerika sem az. Az ő büntetésük maga a valóság.
Rendhagyó, a szakkönyv és az ismeretterjesztő kiadvány határán billegő kiadvány jelent meg. A Szerelmi szabadságharc azonban nem Petőfiék szerelmét, hanem az azt körülölelő társadalmat mutatja be.
Berend Nóra, a cambridge-i egyetem kutatója szakmailag nehezen védhető kijelentéseket tett Szent Istvánról és a magyar történelemről. Történésszel eredtünk a megfejtések nyomába.
Végre kiderült az igazság.
A német szellemiség jó és rossz oldala egyaránt tükröződik a németországi választási rendszerben: túlbonyolított, mégis megközelíti a valós választói akaratot.
