Igaz történet hamis festményekről

Kéri Gáspár írása a Mandiner hetilapban.

Minden túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen, de sokat próbált műkereskedőktől felkent szakértőkön át milliárdos műgyűjtőkig dőltek be egy még csak nem is túl eredeti svindlinek. Igaz, egy szerelem fellobbanásakor sem foglalkozunk a figyelmeztető jelekkel, ez az affér pedig sokaknak szerelem volt első látásra, a bűntény kitervelői pedig zseniális pszichológiai érzékükről tettek tanúbizonyságot. New York patinás művészeti galériájában, a Knoedler galériában az ismeretlenségből tűnt fel egy Glafira Rosales nevű nő. Bombasztikus sztorija arról szólt, hogy egy mexikói hagyatékban jelentős mennyiségű, az ötvenes–hatvanas évekből származó absztrakt expresszionista festmény között Mark Rothko, Jackson Pollock, Robert Motherwell, Willem de Kooning, Franz Kline – egyszóval a műfaj legnagyobbjainak – ismeretlen munkái lappanganak.

A mézesmadzagot egy eredetinek mondott Rothko-festmény jelentette, amitől a galéria sztárkereskedője, Ann Freedman képzelete virágba borult, lelki szemei előtt pedig felsejlett élete legnagyobb üzletének lehetősége. A biznisz szépen be is indult, egymás után érkeztek addigi ismeretlenségükből a remekművek, és rövid idő alatt nyolcvanmillió dollár körüli értékben kelt el mintegy hatvan festmény. A vészjósló jelek dacára neves szakértők, művészettörténészek, műkritikusok ültek fel a hullámokra, sőt Rothko fia is, a felbukkanó festményeket sorra kanonizálták az életművekben, milliárdos műgyűjtők pedig szerte a világon büszkélkedtek újonnan szerzett trófeáikkal. Végül egy nyögvenyelősen beadott feljelentést követően az FBI emberei foszlatták szét a kollektív álmot, s vált egy csapásra rémálommá a „szerelmi” történet.