A Kelet és a Nyugat – de melyik Nyugat?

Németország is bevásárol a Sputnik V vakcinából, bár az Európai Gyógyszerügynökség még nem alkotott róla véleményt – szólt az egyik hír a napokban. Úgyszintén hír volt, hogy az Egyesült Államokban megkérdőjelezték az incesztustilalmat, azaz egyes csoportok kiállnak a „konszenzuális vérfertőzés” lehetősége mellett, támogatva a szülő-gyermek házasság opcióját. Közben az ellenzék mindenáron el akarja hitetni, hogy a Nyugat azonos a progresszió­val, az újbaloldal elképzeléseivel, az Orbán-kormány Brüsszel, Berlin, Párizs, London és Washington helyett Moszkva és Peking felé néz.

A Fudan Egyetemet a kínai kommunizmus ideológiai lerakatának kiáltják ki, ám azt nem hajlandók elismerni, hogy a legtöbb nyugati egyetem, ideértve a CEU-t is, jóval kommunistább nála. A Fudan nyomokban talán marxizmust is tartalmaz, ahogy a nyugati egyetemek némi nyugatiságot, csakhogy az utóbbiak fő ideológiája már régen a marxizmus kettő pont egyes változata.

Gazdasági kapcsolataink Európával, azon belül Németországgal a legerősebbek. A kínaiakkal és az oroszokkal vagy akár a türk népekkel való üzletelés valójában ezt igyekszik csak kiegyensúlyozni.

Évtizedek óta hatalmas üzlet a keletromantika. Ázsiai csecsebecséket veszünk. Török, kínai és japán kaját eszünk, felfutott a szusiipar. A kereszténység helyett buddhista és más keleti spiritualitásokat keresünk. A nyugati baloldal önostorozó módon szidja a nyugati civilizációt, amely szerinte javíthatatlanul rasszista és elnyomó, a kapitalizmus pedig embertelen.

A magyar ellenzék ezt az önutáló, tudathasadásos, progresszív Nyugatot szeretné nekünk eladni mint a haladás letéteményesét, amelyhez feltétlen csatlakoznunk kell. Azzal riogat, hogy amennyiben a németek mellett az oroszokkal és a kínaiak­kal is üzletelünk, az menthetetlenül a barbárságba tol bennünket. A „jogállamiság” az ő szemükben a nyugati liberalizmus ígéreteinek bebetonozása.