A nyolcvanas években általános iskolai tanulóként magam is gyakran szerepeltem az iskolai ünnepségeken. A forradalmi ifjúsági napoknak hazudott, a dicsőséges 1848-as forradalmat a Tanácsköztársaság dicstelen kommunista időszakával összemosó rendezvényeken valamelyikőnk rendre felolvasta a tizenkét pontot is. Mit sem törődve a lehetséges áthallásokkal, sőt – az egyébként igazán szeretetreméltó – úttörőcsapattanácsvezetőnk szavát még hittük is: az igazi egyenlőséget, szabadságot és testvériséget a szocializmus hozza el. Néhány év múlva a gimnáziumban már csak a cocializmust láttuk, egyenlőség és testvériség nélkül.
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mégis milyen aktualitása van ma a tizenkét pontnak, túl azon, hogy az Országgyűlés 2010. június 14-én elfogadta a Nemzeti együttműködés nyilatkozatát, amely a nevezetes pontokhoz igazodva kezdődött: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”
A jó politikai nyilatkozatoknak az a sajátjuk, hogy mindig van aktualitásuk, s szívesen idézik a későbbi korok vezetői, akár újraértelmezve, aktualizálva. Az 1848. március 15-én kitörő pesti forradalom követelései között ma is vannak olyanok, amelyek finom áthangolással különösen aktuálisnak tűnhetnek. Néhány pont a tizenkettőből szubjektív értelmezésemben:
A nagyszabású régészeti feltárás olyan valóságot villantott föl, amiről a kutatók nem is álmodtak. Luxuscikkek, gazdagság és hatalmas város képe bontakozott ki a szakemberek szemei előtt.
Emily O’Reilly tizenegy éven át töltötte be az ombudsmani tisztséget, amelynek során az átláthatóság és az összeférhetetlenség ellenőrzése volt a fő feladata.
Az orosz gáz miatt ment neki a szlovák kormányfő az ukrán elnöknek.
Itt van a megválasztott amerikai elnök új üzenete.
A németek a szakértő szerint az arroganciájuk miatt buktak el.
Látványos adatok mutatják a különbséget.
A magyar párton fog múlni Románia fejlődése is.
