A nyolcvanas években általános iskolai tanulóként magam is gyakran szerepeltem az iskolai ünnepségeken. A forradalmi ifjúsági napoknak hazudott, a dicsőséges 1848-as forradalmat a Tanácsköztársaság dicstelen kommunista időszakával összemosó rendezvényeken valamelyikőnk rendre felolvasta a tizenkét pontot is. Mit sem törődve a lehetséges áthallásokkal, sőt – az egyébként igazán szeretetreméltó – úttörőcsapattanácsvezetőnk szavát még hittük is: az igazi egyenlőséget, szabadságot és testvériséget a szocializmus hozza el. Néhány év múlva a gimnáziumban már csak a cocializmust láttuk, egyenlőség és testvériség nélkül.
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mégis milyen aktualitása van ma a tizenkét pontnak, túl azon, hogy az Országgyűlés 2010. június 14-én elfogadta a Nemzeti együttműködés nyilatkozatát, amely a nevezetes pontokhoz igazodva kezdődött: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”