Bár a liberális mainstream még mindig tagadja, mára teljesen új helyzet állt elő a világpolitikában
Persze az Európai Parlamentben még lehet úgy csinálni mintha ezt nem vennék észre, de ez ettől még úgy van.
Kitelepítés sújtotta Zsákai Piroska gyerekkorát, családja rendszerellenesnek számított, élete során mégis orosz és magyar emberek lelki sebeit is gyógyította.
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
„Az első napokban anyámat kivezényelték a rizsföldre, az öcsém bömbölt, hogy »anyája, ne menj«, anyám a sorban bőgött, én meg ott maradtam nyolcévesen a testvéremmel. Beállítottam a juhász itatóvályújába, hogy lemosdassam, bár előtte már szobatiszta volt. Így nyitottunk mi a Hortobágyon” – emlékezik vissza Zsákai Piroska a hetven évvel ezelőtti pillanatokra. Családját 1950-ben a rendszer ellenségnek nyilvánította, vasutas édesapját klerikális tevékenységért először Kistarcsára, majd Recskre vitték, az anyát és két kisgyerekét pedig az Alföldre internálták. „Dupla büntetés volt, anyagilag is megviselt bennünket a szétszakítás, és lelkileg is; mai napig apakomplexusom van.”
Piroska, hároméves öccse és édesanyjuk – ötszáz másik kitelepítettel együtt – három évet élt a birkahodályban. „Érkezésünk előtt a birkákat átterelték az épület másik felébe, a földön tocsogó trágyalére szalmát szórtak, arra költöztettek rá bennünket. Anyámat éjszakára vitték borsót csépelni: meghagyta, hogy el ne aludjak, hogy a patkányok le ne rágják öcsém fülét.” Három nap után kaptak először enni, akkor az okozott gondot, miben hozza el a kislány a nekik járó részt, ugyanis szinte üres kézzel hurcolta el őket otthonról az ÁVH: nyolc tepsi volt náluk és semmi más. Később az internált gyerekeknek „iskola” alakult, egy fiatal, nem pedagógiát végzett, de értelmes srác tanárnak állt közéjük, és a nagynénjétől kapott óravázlatok alapján vezette a tanórákat. „Három év alatt, míg ott voltunk, csak oroszból maradtam le, mert ahhoz egyáltalán nem értett” – emlékszik vissza Piroska.
1953-ban elengedték a családot, édesapja is hazamehetett. Korábbi hatvani házukat a tanácselnök kívánta meg – „első estéjén a nemrég lerakott konyhakövön vágatta a fát” –, aki később zűrös ügybe keveredett, így éjszaka kellett elköltöznie. A szomszéd felhívta Piroska édesanyját, hogy „jöhetnek honfoglalni”, ők még akkor elindultak, és a tanácselnöktől kérték vissza az ajtóban saját házuk kulcsát.