Ez a második járvány sújtotta húsvétunk. Egy éve azt gondoltuk, hátha megússzuk egy hullámmal. Jött a nyár, majd az ősz – és a második hullám. Szinte szünet nélkül ért minket a harmadik. Most már talán nincs olyan ember az országban, aki ne ismerne személyesen valakit, akit elkapott a vírus – szerencsés, ha őt nem kapta el.
Szenvedés mindig volt a földön. Egyes szegleteiben mindennapos, majdhogynem az élet rendje. A nyugati világban azonban kevés ilyen hely van. Ráadásul a szenvedés nem azonos a szegénységgel, noha a kettőt ma hajlamosak vagyunk összekeverni. A koronavírus-járvány azonban komplett országokat tanított meg arra, mi is a szenvedés. Mi, magyarok is valamiféle kollektív szenvedésen megyünk keresztül.
Persze nem ugyanaz a szenvedés jut ki a vírust elkapó betegnek, az orvosnak, a mentőnek, a rokonoknak, a kontaktszemélyeknek és azoknak, akik pusztán a karanténidőszak nehézségeit kell hogy elviseljék. De azért a korábbi, megszokott életünkhöz képest mégis kollektíve nélkülözünk és szenvedünk. Ki kevésbé, ki jobban.
Mindezt egy olyan korban, amikor a szenvedéssel semmit nem tudunk kezdeni. A szenvedés nem a mindennapjaink része (kivéve talán az egészségügy és az egyházak munkásait). Azt hittük, már legyőztük. Jóléttel, technikával, orvosi ismeretekkel, pszichológiával, kényelmi szolgáltatásokkal. Valójában a modern kor nagy törekvése a szenvedés elkerülése.
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Ez a dolog már eldőlt, a mi dolgunk az lenne, hogy tovább díszítsük, tovább tökéletesítsük. Erre elb***uk az egészet.
Daniel Craig visszatért a lassan már ikonikusnak nevezhető nyomozó karakteréhez, és ha a világot nem is váltja meg, hellyel-közzel betartja, amit ígér. A Tőrbe ejtve: Ébredj fel, halott ember korrekt krimi lett, de bosszantó, hogy nem játssza ki ügyesebben a lapjait.
Lehet-e szebb és tisztább válasz Isten adventi hívására a tökéletes szeretetnél, amelyben Őt, akit szeretünk, teljességgel azért szeretjük, aki Ő Maga. Nem magunkért, hanem Istenért. Kocsi Lajos írása.
Persze szó nincs arról, hogy a bedugott fülű, képernyőre tapadt szemű ember ne venne észre semmiféle alkalmas pillanatot. A Black Friday-t például nem véti el. Francesca Rivafinoli írása.
A keresztény kultúra helyes értelmezésével szemben két irányból érkezik kritika.
Amikor beadatunk egy vakcinát, nemcsak magunkat védjük, hanem a nagyszülőt, a krónikus beteget, a koraszülöttet, azaz mindazokat, akik a mi védelmünkre szorulnak.
Az ETO és a Ferencváros is posztolt.
Kigyulladt egy gépkocsi Sydneyben, a tetején a hanukát ünneplő transzparenssel.
