Van-e visszaút a kedélyes technológiához?

Ivan Illich katolikus pap figurája autentikus közép-európai esszencia (nem tévesztendő össze Tolsztoj hasonló nevű karakterével). 1926-ban Bécsben született katolikus horvát és bukovinai zsidó szülők gyermekeként. A nácik elől Itáliába menekült, történészhallgatóként Firenzében és a Vatikánban tanult. Illich zseni volt: olaszul, spanyolul, franciául, németül, horvátul, ógörögül, latinul, portugálul, hindiül és angolul is szívesen vitázott. Papként szolgálta Manhattan szegényeit, vezette Közép-Amerika több katolikus misszió­ját, mielőtt rövid, ám megrázóan éleslátó köteteivel a kortárs filozófia ritka madarává avanzsált volna. Bolyongó zarándok – így nevezte magát.

Illich üzenete, hogy a modernitás a dolgok folytonos és öncélú intézményesítésére és iparosítására épül, ami korrumpálja a közösséget. Úgy vélte, hogy a nagy ellátórendszerek az oktatástól a jótékonykodáson át az egészségügyig megreformálhatatlanok – tömeges jellegük embertelenséghez vezet, amiben maguk az érintett mesterségek is áldozatok. Az óriási szervezetekre és a technikai újításokra alapozott fejlődés illúzió, sőt a modern bürokráciák eredeti céljukkal ellentétes hatást érnek el. „Az iskolák a képzetlenség és a butaság, a kórházak a betegség, a börtönök az erőszak, a nagy sebességű közlekedés a forgalmi torlódások forrásaivá válnak, a nemzetközi segélyprogramok a szegény és elégedetlen tömegek számát szaporítják. [...] Az intézmények léte fenyegeti leginkább a rájuk bízott feladatok megoldását, fel kell számolni őket, hogy az eredeti célok megvalósulhassanak.” Ami a technológiát illeti, „a hipotézis szerint a gépek felszabadítják a rabszolgákat, ám a jelek szerint inkább csak a saját szolgáikká teszik az embert”. 2021-ben már tudjuk, hogy Illich nem csak zarándok volt. Próféta is, ötven évvel az okostelefonok világuralma előtt.