Szirák a magyar tudomány új bástyája

Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban.

„Szirákot nem én választottam, a dédszüleim költöztek ide több mint százötven évvel ezelőtt, és mi már csak valahogy idenőttünk. Mindig az volt a tervem, hogy nyugdíjaskoromban itt fogok élni. A labor létesítése is nyugdíjba vonulásommal függ össze, és több szempontból is előnyösnek tűnt – emlékezik vissza Lukács Noémi. – A melléképület kihasználatlanul állt, nem kellett ingáznom, szép a természeti környezet, jobbak a pályázati lehetőségek, nyugodtan dolgozhatok este akármeddig, és otthonról is kapcsolatban maradhatok a tudománnyal. Sajnos ami nekem előnyösnek tűnt, az hátrányosnak bizonyult az ide kijáró családos munkatársaknak, úgyhogy néhány év után többen feladták a kátyúkkal folytatott harcot.”

Kicsiben kezdték a működésüket, sokáig minden nyereséget rögtön visszaforgatva a cégbe. Racionálisan, fokozatosan építkeztek, de a berendezések beszerzésében szigorúan ragaszkodtak a modern, minőségi termékekhez. Egy kutatócég működése nemcsak termelés és fejlesztés, hanem piac és eladás is, és kezdetben bizony a Scicons a piaci elvek ellenében működött, mert eleinte semmit nem fordított reklámra. A világpiacon unikális, dupla szálú RNS-ek (dsRNS) kimutatására kiválóan alkalmas terméket és módszert dolgozott ki, és bár vásárlói sokáig csak tudományos publikációkból szereztek tudomást a társaság létezéséről, ahogy e munkák gyarapodtak, szép lassan bővült a vevők köre is.