Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
2020 decemberében az Országgyűlés néhány ponton kiegészítette az alaptörvényt. Az egyik legfontosabb módosítás a gyermekek védelmét célozta, amely szerint Magyarország védi a gyermek biológiai nemi önazonosságához való jogát, illetve a legmagasabb szintű magyar jogszabályban rendezte a szülők nemének meghatározását. Valóban felmerül a kérdés, hogy mi szükség van evidenciák alkotmányos védelmére. Ami ennyire magától értetődő, azt miért írja bele az Országgyűlés egy jogszabályba? A probléma éppen ez: a fentiek ma már nem számítanak evidenciának, a gyermekek védelme és a szülők szerepe a családban már nem magától értetődő.
A nyugati világ egyes politikai és értelmiségi köreiben az utóbbi néhány évtizedben egyre népszerűbbé vált a hagyományos társadalmi berendezkedések totális megkérdőjelezése. A baloldali törekvés a vallás közösségszervező erejének lebontásával kezdődött, majd a nemzeti gondolat relativizálásával folytatódott, végül a család szerepének megkérdőjelezésével ér majd össze a tradíciókat teljesen lebontani kívánó ördögi kör.
A család meghatározásának újragondolásában több mérföldkövet láthattunk az utóbbi húsz-harminc évben. Először „csak” a homoszexuálisoknak követelt egyenlő jogokat a mozgalom, ami aztán pozitív diszkriminációt, tehát a többségi társadalomhoz képest többletjogok biztosítását jelentette. Ezt követte az azonos neműek házasságának elismerése, ami szinte kivétel nélkül polgárjogot nyert a nyugati világban és még azon is túl. Majd jött az örökbefogadás erőltetése és a genderideológia terjesztése. Az önmagában megmosolyogtató, hogy bizonyos körökben halálosan komolyan veszik azt, hogy több mint száz társadalmi nem létezik, de az tényleg túlmegy minden határon, amikor a kiskorú gyerekeket akarják ehhez a normálistól teljesen eltérő ideológiához érzékenyíteni.
Számos eseményt láthattunk az utóbbi években, amikor transzvesztiták, transzneműek, nőnek öltözött férfiak és mások hat-nyolc éves általános iskolás gyerekeknek olvastak fel „újragondolt” meséket, amelyekben a királyfi nem a királylány szívét hódítja meg, hanem egy hercegét. Ráadásul ezek a mesekönyvek nemcsak a tengerentúlon léteznek, a Labrisz Leszbikus Egyesület Magyarországon is kiadott egy hasonlót, amely akkor vált igazán híressé, amikor a Mi Hazánk politikusa, Dúró Dóra egy sajtótájékoztatón ledarálta – amivel sajnos többet ártott a normalitás ügyének, mint amennyit használt. A probléma azonban valós, a homoszexuális- és transzlobbi valóban az egészséges gyermekek tudatát akarja megfertőzni a saját ideológiájával. Nem véletlenül tartanak egészen kis gyermekek számára érzékenyítő kurzusokat a transzneműek, nem véletlenül adnak ki különféle lmbtq-szervezetek homoszexuális-életformát népszerűsítő mesekönyveket. A hagyományostól eltérő életformát propagáló gépezet soron következő célpontjai a gyermekek. Sokan cinikusan mosolyogtak még néhány évvel ezelőtt is, amikor számos konzervatív, keresztény közéleti szereplő hívta fel erre a veszélyre a figyelmet. Nem kellett sokat várni, és a homoszexuális-lobbi célkeresztjébe kerültek a kisgyerekek.