Mérlegen a normalitás

Mi a közös az Uncle Ben’s mártásban, Mozart C-dúr szonátájában és a testtömegindexben? Mostanra mindegyik elesett a „rendszerszintű rasszizmus” elleni harcban, legalábbis a progresszív értelmezés szerint nem ment át a polkorrektségi vizsgán. Jól olvasták: a BLM mozgalom hatására nevet váltó élelmiszermárka és a „túl fehérnek” kikiáltott klasszikus zene mellett már a BMI (body mass index) is problémás.

A minap az egyik magyar női portál írt arról, hogy az egészségi állapot felmérésére hivatott mérőszám rasszista és haszontalan. 
A The Huffington Posttól átvett cikkben Sabrina Strings amerikai szociológust idézik, aki szerint a világszerte alkalmazott indikátor valójában kirekesztő és szexista, mivel elsősorban fehér férfiakat tanulmányozva alkották meg, és a megállapításokat normaként vonatkoztatták nőkre és más társadalmi csoportokra is. A Kaliforniai Egyetem docense kutatómunkája során arra jutott, hogy a testtel kapcsolatos elvárások valójában a fehér felsőbbrendűségből fakadnak, és a kövérséggel szembeni ellenérzéseket a fajgyűlölet szítja. Tehát a túlsúllyal küzdő fekete nőket azért bélyegzik meg, mert dacára annak, hogy felszámolták a rabszolga-kereskedelmet, máig nem tűntek el a rossz társadalmi beidegződések. Szerinte éppen ezért az olyan jelzőket sem szabad használni, mint az alultáplált, normál, túlsúlyos és elhízott.