Más Bécsben és Budapesten énekelni

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.

Korán kezdődött énekesi pályája, mégis néhány vargabetű leírása után ért csak a startvonalhoz Keszei Bori: már a gimnázium alatt kihagyott egy évet, hogy németországi szakközépiskolában tanuljon nyelvet, majd hazatérve az érettségi után pedagógusnak készült. „A diplomaosztón azt mondták a tanárok, nagyon szeretnek, de szépen kérnek, egyelőre semmit ne tanítsak – emlékezik vissza nevetve. –  Igazuk volt, túl éretlen voltam hozzá, nem voltam elég fegyelmezett, ki kellett találnom, ki vagyok. Viszont amióta az eszemet tudom, énekeltem, és bár nem művészcsaládból jövök, vonzott a szakma.” Bori a tanítóképzővel párhuzamosan a konzervatóriumban is képezte magát, és még az iskola elvégzése előtt lecsapott rá a debreceni kőszínház. Később Szegedre, majd Budapestre, aztán Bécsbe szerződtették, így a színpadon, folyamatában tanulta a szakma fortélyait, gyűjtötte a tapasztalatokat – mindenhol azt, amit épp lehetett.

„Más Bécsben és Budapesten énekelni: ott van egy hatalmas, jól működő struktúra, rengeteg meghívott sztár és egy olyan mecénás nézőközönség, amely itthon nincs. A hazai gárda viszont olyan pillanatokat tud megteremteni, amilyeneket kint nagyon ritkán éreztem” – magyarázza. Öt év bécsi munka után, a második gyermek születésekor aztán hazaköltözött a család. Ilyenkor Bori elmondása szerint „anyaként elindul egy másik program”, azt szerette volna, hogy a gyerekek a nagyszülők közelében, hazai környezetben nőjenek fel. Ráadásul szakmai részről is elérkezett a váltás ideje: „Nem örültek, hogy két év alatt két gyereket szültem, és otthon is akartam velük maradni, így kint nem volt már helyem. Ezt nem is bántam.”