Egy húsz évvel ezelőtti téli túrám során a börzsönyi Nagy-Hideg-hegy vad, elhagyatott északi oldalára keveredtem. Nem volt konkrét úti célom, csak úgy nekivágtam a hegynek, hogy estére úgyis kikeveredek majd valahol az erdőből. Az árnyékos mélyedésekben volt valamennyi hó. Rosszféle hó, olyan, amely többször olvadásnak indult már, aztán éjszakánként megint megfagyott. Az ilyen hónak kemény a felülete, mégis könnyen beszakad, és minden lépés olyan zajjal jár, mintha puskát sütnék el. Órák óta gyalogoltam folyamatosan, nem találkoztam senkivel, állatokat sem láttam. Vannak ilyen téli napok, amikor olyan üres az erdő, mint egy évszázadok óta elhagyott katedrális. Ez az üresség nem sötét, nem félelmetes, de nem is barátságos. Nincs semmiféle érzelmi színezete. Úgy üres, ahogy a világűr két csillagrendszer között, vagy ahogy egy órák óta meditációba vagy imába merült ember lelke.
Egy tisztásra kilépve fejszecsattogást hallottam. Ezt a hangot különösen szeretem. Akárhányszor fejszecsattogást hallok az erdőn, mindig valami különös izgalom lesz úrrá rajtam. Talán az erdő akusztikája teszi, ahogy ide-oda verődik a hang a fák között. Vagy talán mert archaikus érzeteket kelt, archaikus otthonosságot sugall, hisz az erdei fejszecsattogás évezredeken keresztül egyike volt a legmindennapibb tapasztalatoknak, amelyet a mérsékelt égöv alatt élők igen jól ismertek. Ez a hang egy olyan élet emlékét ébreszti fel, amelyet nem ismerhettem, a képei mégis megmaradtak bennem, mint az álmoké ébredés után. Én is vágtam így a fát háromezer évvel ezelőtt egy másik erdőben. Emlékszem a többiek arcára, a gyenge téli napfényre a fák csupasz koronáján, állatbőrből készült csizmáink nyomaira a hóban. Nem arról van szó, hogy ez egy előző életem lett volna, inkább arról, hogy egy olyan életem, amely nem kezdődött el és nem ért véget. Ugyanúgy az én életem, mint bárki másé. Egy olyan élet, amelyet mindannyian egyszerre élünk, a valaha élt összes ember egyszerre éli a jövőben megszületőkkel.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
Az elmúlt években túrázók többszöröse vállalta fel ezt a lehetőséget, aminek köszönhetően a Szövetség jelvénye igazán nagy és szép kerek mennyiségben lelt gazdára.
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Hiába, Jakab Péter nem tanult elődje hibájából: Vona Gábor „elvette”, ő eladta a párt lelkét. Knopf Alexandra írása.
A jobboldali kormány nem üti le ezt a ziccert, azzal ezüsttálcán nyújt át az éledező baloldalnak egy olyan világbajnok témát, amelyben ráadásul igaza lesz.
F. Jánost háromszor hallgatták ki, és harmadjára sikerült megtörni.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
