A kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója hunyt el tavaly szeptemberben Bertók László személyében: különlegessé tette őt többek között egyedi versnyelve, amelyet egyszerre határozott meg a jellemzően zárt formákra, szigorú kötöttségekre (mint az általa kifejlesztett „szonettkék”, „háromkák”) járó költői ösztöne, valamint a költészete „bölcseleti”, rákérdező jellegéből következő töredezettség-töredékesség. Elismert költő volt Bertók, ha divatos nem is: bár látszólag minden arra predesztinálta, hogy „népi” lírát műveljen, a Weöres, Pilinszky, Nemes Nagy jelentette élmény hatására végül másféle versideál felé mozdult el; az urbánusnak nevezett irodalom köreiben tisztelet övezte, a Jelenkor folyóirat főmunkatársa volt, könyveit a Magvető adta ki, pécsi lakosként – a városi létet a megyeszékhely jelentette méretarányokig viselte el – valamelyest mégis az irodalmi közélet perifériáján maradt. Egyszóval senki sem igyekezett valamilyen kánon sarokkövévé tenni Bertókot, de nem is hiszem, hogy ezt bánta: nem fecsérelt időt-energiát helyezkedésre vagy magakelletésre, arra koncentrált, hogy verseivel az ismeretlen, igazi valóságból „egy kicsit mindig elszedjen, meghódítson vagy legalábbis megmutasson”.
A rendszerváltozáskor jelent meg Priusz című, 2016-ban újra kiadott visszaemlékezése, amelyből kiderül, az ötvenes években milyen hatalmi packázások akadályozták tanulmányait és költői indulását. Bertóknak és a vele együtt elítélt fiatalembereknek mindössze annyi volt a bűnük, hogy irodalmi köröket alapítottak, illetve a hatóságok kezébe került néhány versük, amelyekben hangot adtak a Nagy Imre-féle „mérséklődés” alatt is változatlanul sanyargatott falusi emberek dühének. Hetek az ÁVH pincéjében, nyolc hónapnyi, később kegyelemből három évre felfüggesztett börtönbüntetés, a forradalom által rövidre zárt katonai „munkaszolgálat” – és persze elutasított egyetemi felvételi kérvények sora. Ebből tevődött össze Bertók megleckéztetése, hogy az évekkel később is a nyomában loholó hivatásos követőkről vagy a pártemberek rosszindulatú utalgatásairól ne is beszéljünk.
Ma már tudjuk: nemcsak autonóm személyek, hanem mikroorganizmusok egyegy közössége is vagyunk. Ökológiai csomópontok, amelyeknek a valóságérzékelése radikálisan különbözik a bolygó minden más teremtményéétől – abban is, hogy a többieké számunkra megtanulható. Világképet építő könyvek, nem (csak) természettudósoknak.
A Platon Karataev zenekar frontemberével zajról és csendről, merülésről és elvonulásról, éhségről és mélységről beszélgettünk. Interjúnk.
Új kötet tárja fel az állambiztonság keretében működő magyar hírszerzés 1950 és 1970 közötti történetét. Recenziónk!
Az 1961-ben írt versben a Beatles frontembere az „N-betűs szót” is használta.
Elménk problémamegoldásra jött létre, erre azonban egyre kevésbé használjuk. A digitális technológiák által okozott agyi zavarok olyan társadalomhoz vezetnek, amely érzelmileg törékeny, és egyre kevésbé képes a mélyreható gondolkodásra, ez az emberi intelligencia devolúciója – állítja Martin Stránský cseh idegtudós.
A kézikönyv sokrétű célt tűz ki és valósít meg, ugyanis nem pusztán ismerteti az érvényben lévő helyesírási szabályzatot, hanem magyarázza, értelmezi és példákkal illusztrálja is az abban foglaltakat.
Az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka szerint „a gyermekvédelmi törvény ellentétes az uniós joggal”.
Maga a kutatócsoport sem akarta elhinni, hogy mit sikerült elérniük.
