Negyvenévnyi hiábavaló kilincselgetés után a határon átívelő magyar–magyar összefogás hozhatja vissza tetszhalott állapotából Ipolyság Árpád-korban alapított premontrei kolostorát: a Bazoš nevű virtuális piactéren vásárolták meg a felújítást tervező civilek.
Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.
Régi, magyar, ráadásul egyházi – nem a legjobb ajánlólevél volt 1981-ben Csehszlovákiában egy épületnek, amikor Csáky Károly helyi történész beküldte első, figyelemfelkeltő cikkét a megmentendő ipolysági kolostorról az egyetlen magyar nyelvű lap, az Új Szó szerkesztőségébe. „A pártnak volt a lapja, Szilvássy József kulturális rovatvezető jól át is írta a cikkem, hogy egyáltalán megjelenhessen; írt elé szép bevezetőt is, hogy a párt legutóbbi kongresszusán így meg úgy elhangzott, hogy a műemlékek karbantartása fontos, s így már rendben volt” – emlékezik vissza lapunknak a történész.
Így kezdődött a kolostor feltámasztása. A mai határ túloldalán fekvő városka története összefonódott a kolostoréval – avat be minket Pálinkás Tibor régész, a helyi múzeum igazgatója. A kolostort a Hont-Pázmány nemzetség alapította birtokán az 1200-as évek első felében kimondottan a premontreiek számára. A kolostor a gyarapodás mellett nem maradhatott ki a háborúkból sem, ezért időről időre erődként is szolgált. Megszenvedte a tatárjárást, pusztították a cseh huszita martalócok, s volt végvár a török időkben Drégely 1552-es eleste után, aztán ezt is elfoglalták a törökök. Az oszmánok kivonulása után a jezsuiták javították és bővítették ki, az épületegyüttest magtárként is használták a rend 1773-as feloszlatásáig. Akkor a rozsnyói káptalan kapta meg Mária Teréziától, és a kommunizmus évtizedeit leszámítva a káptalan tulajdonában is maradt 2020 decemberéig – vázolja a helyzetet a múzeumigazgató. Mint felhívja rá a figyelmet, az épület nem csak egy kolostor a sok közül: jeles toll- és kardforgatók is megfordultak benne. Itt alkotott Mátyás király krónikása, a Chronica Hungarorum szerzője, Thuróczi János, itt kezdte „törökverő karrierjét”, ahogy Pálinkás fogalmaz, Thury György még huszárfőlegényként.
A szocializmus alatt a helyi állami gazdaság magtáraként fogták méltatlan igába a kolostort. Csáky Károly cikkeivel addig „zaklatta” a döntéshozókat, hogy végül megmoccantak, és 1993-ban felkerült az épület a műemlékek listájára. A papír azonban nem dúcolta alá az omladozó falakat, tenni kellett valamit. A káptalan nem foglalkozott a légvonalban is százhatvan kilométerre lévő birtokával, ráadásul Ipolyság egyház-kerületileg nem Rozsnyóhoz tartozik. Nem is az egyház, hanem a város volt az, amely a régész visszaemlékezése szerint kikönyökölt némi pályázati pénzt a püspökségnek, amiből finanszírozni tudták a legfontosabb mentő munkálatokat, és nyolcszezonnyi régésztáborban Pálinkás vezetésével próbálták feltárni, amit tudtak.
A pénz elfogyott, az érintettek lassan kifáradtak. Ebben része lehetett annak is, amit Orosz Örs, a Sine Metu Polgári Társulás vezetője lapunknak elmond: Szlovákiában jellemzően a szakhatóságok nem törik magukat az épületek megmentéséért, „ha pedig az ember tenni akar valamit, akkor sokszor akadályozzák”. Azaz az ügy itt meg is feneklett egy időre, amikor jött a Sine Metu egyesület Orosz Örssel, a Gombaszögi nyári tábor főszervezőjével és Zachar Pállal – ők egyébként éppen Gombaszögön tártak fel és mentettek meg egy pálos monostort korábban. Felfigyeltek rá, hogy a Vatera szlovákiai megfelelőjén, a Bazošon árulnak egy középkori kolostorépületet. Megnézték, s kiderült: az ipolysági az. Némi hezitálás és forráskeresés után sikerült megvásárolniuk. Öt hónapnyi győzködés után a környező telket és a jezsuita házat birtokló rozsnyói káptalan is beadta a derekát, s a Sine Metu Polgári Társulás megvásárolta az épületet és az udvart.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Nincs miért kárörvendeni az egyre mélyebb és szerteágazóbb német válságjelenségek kapcsán. Rajcsányi Gellért írása.
A Forbes egyszerű példával illusztrálta a helyzetet.
Kiss László bűnismétlés és a bizonyítás esetleges megnehezítésének veszélye miatt maradhat letartóztatásban.
