Nem, nem arról a koronáról lesz szó, ami az emberiség idei évét tönkretette. Évezredes koronákról írok. A korona erejéről. A monarchia intézményéről, ami oly sokat ad azoknak a nemzeteknek, amelyek máig megtartották – és ami talán fel sem tűnő, mégis hatalmas űrt jelent ott, ahol az idők során megszüntették.
Otthon kuksoló, karanténkorszakbeli emberek millióihoz hasonlóan e sorok írója is megnézte a minap A korona (The Crown) című brit filmsorozat újabb évadát. A korona II. Erzsébet királynő immár lassan hét évtizedes uralkodását mutatja be pazar megvalósításban, nagyszabású produkcióban – hatalmas sikerrel. A kasszasiker mellett azonban az alkotók – tudatosan vagy mellékhatásként – elérték azt is, hogy még a legműveletlenebb, történelmet nem ismerő, jelenben élő, popkultúra-fogyasztó tömegekben is felderengjen valami a monarchia szimbolikus erejéből.
Ahogy Mária királyné, V. György király özvegye mondja unokájának, az ifjú, tépelődő Erzsébetnek a sorozatban: „A monarchia Isten szent küldetése, hogy kegyelem és méltóság uralja a földet. Egy eszményt állítani a közemberek elé, ami felé törekedhetnek, a nemes szív és kötelességtudat követendő példáját nyújtani nyomorúságos életükben. A monarchia Istentől kapott elhivatás.” És – tehetjük hozzá Burke-kel – a monarchia „az élők, a már holtak s a még meg nem születettek közötti társas viszony” sok évszázadnyi megtestesülése. A nemzet történetének, egységének és századokon átívelő létezésének legerősebb szimbóluma.
Tudjuk, a monarchia iránti vonzódásnak vannak különböző szintjei a Diána-rajongó háziasszonyoktól kezdve az arisztokraták köreibe furakodó sznobokon át „az ügyet” tiszteletre méltó komolysággal képviselő, de azért nem keveset álmodozó mai monarchista ködlovagokig. Ha jobboldaliként, konzervatívként, magyar történelmen töprengő emberként gondolunk a monarchiára, akkor nyilván a racionalitás és a reálpolitika szikár érvei ütközhetnek bennünk az anyagi, varázstalanított világon túlnyúló misztikumra és metafizikára vágyó érzelmekkel.
Sok mindenre gondolhatunk, ha a magyar királyság sorsán tűnődünk. Megállapíthatjuk: persze, az Úr 2020. esztendejében, a 21. század közepe felé tartva semmiféle realitása nincs a magyar monarchia visszaállításának. Kit, hogyan, miként, mikor és miért, ugye?
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Az európai vezetési válságok Trump kezére játszhatnak szokásos oszd meg és uralkodj–taktikájában, az új amerikai elnökkel Európa rosszul járhat – írja a The Guardian.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Nincs miért kárörvendeni az egyre mélyebb és szerteágazóbb német válságjelenségek kapcsán. Rajcsányi Gellért írása.
Három bomba robbant, de az európai pusztítók voltak a legkegyetlenebbek, mikor kivégezték a csoportokba verődött tömeget.
