Nem, nem arról a koronáról lesz szó, ami az emberiség idei évét tönkretette. Évezredes koronákról írok. A korona erejéről. A monarchia intézményéről, ami oly sokat ad azoknak a nemzeteknek, amelyek máig megtartották – és ami talán fel sem tűnő, mégis hatalmas űrt jelent ott, ahol az idők során megszüntették.
Otthon kuksoló, karanténkorszakbeli emberek millióihoz hasonlóan e sorok írója is megnézte a minap A korona (The Crown) című brit filmsorozat újabb évadát. A korona II. Erzsébet királynő immár lassan hét évtizedes uralkodását mutatja be pazar megvalósításban, nagyszabású produkcióban – hatalmas sikerrel. A kasszasiker mellett azonban az alkotók – tudatosan vagy mellékhatásként – elérték azt is, hogy még a legműveletlenebb, történelmet nem ismerő, jelenben élő, popkultúra-fogyasztó tömegekben is felderengjen valami a monarchia szimbolikus erejéből.
Ahogy Mária királyné, V. György király özvegye mondja unokájának, az ifjú, tépelődő Erzsébetnek a sorozatban: „A monarchia Isten szent küldetése, hogy kegyelem és méltóság uralja a földet. Egy eszményt állítani a közemberek elé, ami felé törekedhetnek, a nemes szív és kötelességtudat követendő példáját nyújtani nyomorúságos életükben. A monarchia Istentől kapott elhivatás.” És – tehetjük hozzá Burke-kel – a monarchia „az élők, a már holtak s a még meg nem születettek közötti társas viszony” sok évszázadnyi megtestesülése. A nemzet történetének, egységének és századokon átívelő létezésének legerősebb szimbóluma.
Tudjuk, a monarchia iránti vonzódásnak vannak különböző szintjei a Diána-rajongó háziasszonyoktól kezdve az arisztokraták köreibe furakodó sznobokon át „az ügyet” tiszteletre méltó komolysággal képviselő, de azért nem keveset álmodozó mai monarchista ködlovagokig. Ha jobboldaliként, konzervatívként, magyar történelmen töprengő emberként gondolunk a monarchiára, akkor nyilván a racionalitás és a reálpolitika szikár érvei ütközhetnek bennünk az anyagi, varázstalanított világon túlnyúló misztikumra és metafizikára vágyó érzelmekkel.
Sok mindenre gondolhatunk, ha a magyar királyság sorsán tűnődünk. Megállapíthatjuk: persze, az Úr 2020. esztendejében, a 21. század közepe felé tartva semmiféle realitása nincs a magyar monarchia visszaállításának. Kit, hogyan, miként, mikor és miért, ugye?
Az érdekfeszítő, inspiráló vitával tarkított beszélgetés során az archeogenetika szerepe, a magyar identitás fogalma, és a kettős honfoglalás elmélete is szóba került.
Varga Endre László munkája során azt kutatta, hogy a lengyel–magyar két jó barát miként harcolt együtt az első világégés idején.
A megbeszélés fő témája Washington Ukrajnára vonatkozó békejavaslatának megvitatása lesz.
A történelmi film él és virul, csillaga sosem állt magasabban. De miért? Ezer oka van, ezekből sorolunk föl párat.
A diplomata megemlékezett arról, hogy 176 éve, 1849 november 20-án adták át a Lánchidat, mely számára nem csak egy híd, hanem „a két ország közötti kapcsolat szimbóluma is”.
Megreformálják a vendégmunkásokra vonatkozó szabályokat.
Az amerikai–orosz tárgyalások tétje óriási, hiszen Witkoff és Kushner az átdolgozott békecsomagot ismertetik az orosz elnökkel.
Nem hosszabbították meg a NIS működési engedélyét.
