Demokrácia nélküli utópia épül

Grégor Puppinck írása a Mandiner hetilapban.

A második világháború után – hogy elejét vegyék egy újabb háborút kiváltó politikai folyamatnak – a nyugati államok új, észszerű elveken alapuló politikai rendszer kiépítésébe kezdtek, így védve meg térségüket a szabadságot veszélyeztető trendektől. Ez az erőfeszítés nemcsak a pénzügyi és kereskedelmi kapcsolatok szintjén zajlott, hanem az emberi viselkedést is igyekezett politikai és jogi eszközökkel az észszerűség korlátai közé terelni. Egy olyan politikai rendszer megteremtése lett ennek eszköze, amelyben a jogállami kritériumok, az emberi jogok és a demokratikus önrendelkezés elvei egyszerre érvényesülnek. A jogállam és az emberi jogok kombinációja volt hivatott garantálni az egyéni szabadságjogok érvényesülését s egyben csökkenteni a képviseleti demokrácia bizonyos – például a harmincas évek Németországában tapasztalható – kockázatait.

Kiüresedett fogalom
Az évtizedek során a három pillérre alapozva olyan nemzetközi kormányzati modell épült ki, amelynek célja az államok eltérő politikai rendszereinek racionalizálása a társadalmi stabilitás megőrzése és a már említett demokratikus visszaélések kockázatának csökkentése érdekében. A rendszer logikája, hogy a mindenkori politikumot a jogállamiság segítségével a jognak, a jogot pedig az emberi jogok elveire hivatkozva egyfajta magasabb erkölcsiségnek rendeli alá.

A jogállamiság és az emberi jogok kettősének egymást kiegészítő volta magától értetődik, a harmadik pillér – a demokrácia – szerepe viszont sokkal kevésbé az, sőt egyes nyugati gondolkodók és politikusok körében utóbbi időben gyanússá vált. A demokratikus elv ugyanis gyakran irracionális döntésre sarkall: a népakaratot nem lehet az észszerűség keretei közé szorítani. Az ember racionalitása mellett érzelmi és érzéki lény is, s ezért néha ilyen indíttatásból kíván cselekedni. Erre a sajátosságra válaszul jelent meg napjaink azon – nyugati elitek által elindított – törekvése, hogy racionalizálják a demokratikus pillért azáltal, hogy alapvetően kiüresedett értékekre redukálják. E racionalizálási folyamat egyik eszköze a jogállamiság koncepciójának folyamatos kiterjesztése. Ezáltal a jogállam, az emberi jogok és a demokrácia hármasából az utóbbi formálissá vált, és ma már ezen, eredetileg három pillérre épülő intézményi modell akár a demokrácia hiányában is működhet.