Ez nem „cserbenhagyásos evangelizáció” – interjú a Ferenc pápa nevét viselő kávézó alapítóival
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
A női emancipáció gyökerei a keresztény kinyilatkoztatásból erednek, a katolikus feminizmus a férfi és a nő egyenlő méltóságát hangsúlyozza. Deák Hedvig domonkos rendi elöljáróval beszélgettünk a nőként megélt hitről, a saját útját járó Szent Margitról és arról, hogyan lehetne újfajta képet kialakítani a női szerzetességről a régi sztereotípiák helyett.
Hogyan ismerte fel, hogy hivatása a domonkos küldetésben teljesedhet ki a legjobban?
Egy rend választása általában nem kizárólag racionális döntés, hanem egyfajta vonzódás, amely során belülről, imádságban, Istennel való személyes kapcsolatban látjukérezzük, hogy merre vezet az utunk. Amikor én voltam ebben az élethelyzetben, akkor indult újra a szerzetesi élet Magyarországon, és még nem lehetett annyit tudni a rendekről, mint most. Szentendrére, a ferences gimnáziumba jártam, a szerzetességet a ferenceseken keresztül ismertem meg. A domonkos hivatásban az ragadott meg, amit a rendről olvastam: célja az igazság hirdetése.
Úgy tudom, a domonkos szerzetesnővérek apostoli tevékenységében fontos szerepet játszik a tanítás.
Az igazság nem elvont tan, hanem elsősorban Jézus Krisztus személye. Hozzá szeretnénk elvezetni másokat pasztorációs munkával, személyes lelki kíséréssel, katekézissel, a szentségekre való előkészítéssel. A tanítás az igazságra való megnyitás kitüntetett területe. A teológia tanításának és tanulásának célja a hittitkok bizonyos megértése, az igazság mind mélyebb megismeréséhez szükséges az értelem kitágítása, megtérése. A teológia művelésében nagy segítség számunkra a domonkos rend legnagyobb teológusa, Aquinói Szent Tamás szellemi bátorságával, tágasságával, világosságával, ugyanakkor az értelem határainak elismerésével. A teológia, a filozófia tanításában igyekszünk az ő nyomaiban haladni.
A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tanít, tanítványai rendkívüli tudását, személyes karizmáját, humorát dicsérik. Nyilván fontos önnek a pedagógusi hivatás.
Természetesen. Bár majd húsz éve tanítok, még mindig van kis izgalom bennem minden óra előtt. Lelkesít, motivál, ha sikerül felkeltenem a hallgatók érdeklődését, ha kérdéseik lesznek. Azért is nehéz többek között az online oktatás, mert hiányzik a személyes kapcsolat a tanítványaimmal.
Mit gondol, létezik jellegzetesen női szemléletmód a tanításban?
A teológia rendszerezett tudás, és mint minden tudománynak, megvannak a maga szabályai, amelyek kötik a teológust. Ahogyan tanítunk, az viszont függ a tanár élettapasztalatától, meglátásától, hitétől, így a személyes tapasztalat, a nőként megélt hit szerepet játszhat ebben. A dogmatikában az Isten örök igazságáról akarunk beszélni, ezért itt kisebb a jelentősége a mi töredékes, véges emberi valóságunknak, de a női érzékenység az átadásban és az igazságok befogadásában megjelenik.
Az ön egyik kutatási területe Árpád-házi Szent Margit élete és csodái. Az említett női érzékenység irányította
a figyelmét az ő alakja felé?
Margit kivételes abból a szempontból, hogy olyan középkori magyar szent, akiről abszolút hiteles, gyakorlatilag kortárs forrásaink vannak, mivel halála után már hat évvel zajlott a szentté avatási pere, ennek során többek között harmincnyolc rendtársa is vallomást tett az életéről. Az ő részletgazdag beszámolóik alapján fantasztikusan életszerű képet kaphatunk róla és arról is, ahogy a kortársai éltek, gondolkodtak. Jelenleg ezeknek a dokumentumoknak az új magyar kiadásán dolgozom. Halálának 750. évfordulója idén külön aktualitást is ad a személyének, sajnos a komolyabb megemlékezés lehetőségét
a vírushelyzet egyelőre eltolta.