Ami stagnál, az hanyatlik

Ross Douthat a The New York Times kolumnistája, a The Atlantic egykori vezető szerkesztője. San Franciscóban született egy író-költő házaspár gyermekeként, magángimnáziumba és a Harvard bölcsészkarára járt. E liberális fősodorba tökéletesen belesimuló pedigré alapján aligha gondolnánk, de Amerika egyik legolvasottabb konzervatív véleményvezérével van dolgunk. The Decadent Society: How We Became the Victims of Our Own Success (dekadens társadalom – hogyan váltunk saját sikerünk áldozatává) című kötete éleslátó, kiválóan strukturált diagnosztika a Nyugat válságáról. Értékéről tanúskodik, hogy a First Things katolikus lapba Peter Thiel írt róla kritikát.

Douthat kiindulópontja, hogy a gazdag és erős társadalmak a 20. század végén gazdasági, politikai, kulturális és intellektuális értelemben is elveszítették dinamikájukat. Nyugaton ma a vagyonteremtés és -megőrzés élvez elsőbbséget a kalanddal és a felfedezéssel mint szellemi motivációkkal szemben. „Próbáljuk meg azonosítani a leglátványosabb különbségeket 2012 és 1992 között. Madonna helyét Lady Gaga, Mariah Carey státuszát Adele foglalta el.” Ez a kulturális stagnáció vezetett a jobb- és baloldali populizmus felemelkedéséhez, a pesszimizmus és a düh elterjedéséhez – már jóval a koronavírus-járvány előtt.