Szívünk parancsa a haza megvédése
Sem a XIX. századi, sem a XX. századi hősök áldozata nem volt hiábavaló.
Az éghajlat változásai és a fokozódó környezeti problémák egyre komolyabb kihívások elé állítják a városépítészetet: hogyan lehet városi környezetben – így Budapesten is – alkalmazkodni a változó feltételekhez, s hatékonyabban helyben tartani és felhasználni az értékes csapadékvizet?
A fenntartható városi csapadékvíz-gazdálkodás alkalmazásának egyes országokban már kialakult gyakorlata van az új beépítések esetében. A meglévő városi környezetbe integrálás azonban kevésbé vizsgált és meglehetősen nagy körültekintést igénylő feladat. E hiányosságok pótlására Csizmadia Dóra, a Szent István Egyetem Tájépítészeti és Tájökológiai Doktori Iskola PhD-hallgatója hazánkban elsőként vizsgálta meg a fenntartható csapadékvíz-kezelés módszereinek és eszközeinek városi alkalmazhatóságát
a területhasználattal való összefüggésben.
„Tájépítész vagyok, tehát nem vízépítő mérnöki szempontból szerettem volna vizsgálni a kérdést, nem konkrét méréseket végeztem, hanem a stratégiai megközelítés volt érdekes számomra. Tehát annak a megállapítása, hogy milyen igények és lehetőségek vannak a lehulló csapadék helyben tartására a budapesti városszövetben, s ezt milyen módszerekkel és hol lehet megvalósítani. A kutatás során elemeztem Budapest területhasználatát, a város klimatikai, talajtani, domborzati és vízrajzi adottságait, a jelenlegi csapadékvíz-elvezető infrastruktúra elemeit, valamint a csapadékvíz-gazdálkodás jogi szabályozását,
intézményrendszerét és szerepét a városfejlesztési dokumentumokban” – mutat rá a téma összetettségére Csizmadia Dóra. Saját módszertant dolgozott ki azon fővárosi területek azonosítására, ahol sikerrel lehetne alkalmazni a csapadékvíz felhasználását.
Nagy lehetőségek rejlenek Budapest átmeneti zónájában”