Egy szimpla hír, de kiviláglik belőle a halál semmilyen világmagyarázatba be nem tagolható abszurditása. Meghalt Ruth Bader Ginsburg, az amerikai legfelső bíróság liberális bástyája, így esély nyílik arra, hogy a republikánus többségű szenátus konzervatív szupertöbbséget betonozzon be a testületbe – csak éppen alig néhány hét alatt kellene lezavarni utódja megszavazását, sürget a bizonytalan kimenetelű választás. Hisztérikus a hangulat a bal- és a jobboldalon egyaránt, nem látott még ilyen kampányt a világ. Szempontunkból azonban az a végakarat érdekes, amelyet a főbíró néhány nappal halála előtt unokájának diktált le: „A leghőbb vágyam az, hogy ne helyettesítsenek, amíg az új elnök nem foglalta el hivatalát” – értsd: amíg esély nem lesz arra, hogy hasonlóképpen liberális szemléletű személy kövesse őt posztján.
Miért tartotta fontosnak a rák által elemésztett főbíró, hogy utolsó erőfeszítésével hatni próbáljon arra a világra, amelytől végérvényesen elválni készült, s amelyhez immáron semmi köze? Jelen állapota felől nézve – ami persze az „állapot” végletes ellentéte – mennyi jelentőséggel bírhat az, hogy miféle ideológiájú ember kerül a helyére? Iszonyúnak érezzük ezt a Ginsburg-mondatot, ezt az e világba vetett horgonyt, amelynek lánca a semmibe vész, s külön szíven üt a megfogalmazás: my most fervent wish is that I will not be replaced – mintha nem is csak a főbírói posztjáról lenne szó, hanem többről, a világban betöltött helyéről, mintha Ginsburg főbíróban az általános emberi szólalna meg, pedig a legszánalmasabb illúzió még csak nem is az, hogy nem töltik be a helyünket, hanem hogy egyáltalán valamiféle betöltenivalót, űrt hagyunk magunk után. Ginsburg főbíró, ha máshogy nem, egy Ginsburg főbíró alakú hiány alakjában akarta bebiztosítani magát ezen az oldalon. Végakaratára azonban csak az a tény felel, hogy nem létezik többé.
A hír hatása alatt fölcsapom az új Cioran-könyvet, amelyet a Helikon Kiadó az elég félrevezető A bomlás kézikönyve címmel jelentetett meg (nem az 1949-es fő művéről van szó ugyanis, hanem a Réz Pál által fordított és szerkesztett válogatás újrakiadásáról).
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
Rendhagyó, a szakkönyv és az ismeretterjesztő kiadvány határán billegő kiadvány jelent meg. A Szerelmi szabadságharc azonban nem Petőfiék szerelmét, hanem az azt körülölelő társadalmat mutatja be.
A férfi tiltakozásként elégetett egy Koránt a nagykövetség előtt – ezt követően késsel támadtak rá.
A felsőoktatási intézmények előszeretettel gondolnak magukra a haladás zászlóvivőiként, ám saját megújulásukkal szemben többnyire radikálisan konzervatívok. Vízió, idő és a kisszerűség levetkezése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a képesek legyenek megőrizni relevanciájukat, és felkészüljenek a jövőre.
Mondatai a pitiánerség ellentétei: hétköznapiak, de valódiak. Mit akarnak ezek a mondatok? Egy másik életet, ami nem hazugságban telik.
Ezt kell tudni az áfa-visszatérítésről és az adómentességről. A nemzetgazdasági miniszter részletes jövőképet vázolt fel és ismertette a kormányfő szombati bejelentéseinek eddig nem ismert részleteit.
Opportunista, elvtelen megalkuvás ez? Vagy inkább célszerű és racionális?
