Borzongás a téli estékre
Hogy az új is lehet jó, a jól ismert pedig nem mindig garantálja a minőséget, arra a művészet a legjobb példa.
A nyugati ember meggyőződése, hogy pusztán szavakkal megváltoztathatja a teremtett valóságot. Bűnnek egyedül a fősodortól eltérő politikai véleményt tekinti, a futóbolondokkal szembeni fellépést pedig antidemokratikus erőszaknak tartja. Mégis van remény – vallja a modernitás halk szavú, ám éles elméjű kritikusa.
Anthony Esolen klasszika-filológus, ókori költemények fordítója, a Claremont Review of Books gyakori szerzője és az új-angliai Magdalen College álmos kampuszának irodalomtörténet-professzora. Idilli, de első ránézésre kissé unalmas pedigré, szerzőnk azonban a látszat – és relatív ismeretlensége – dacára az egyik legeredetibb modernitáskritikus a nyugati féltekén. Munkássága tekintélyes részét a sokszínűség divatos mitológiája lebontásának szentelte, amiért előző állomáshelyein diákok és oktatók tüntettek ellene rasszizmus, xenofóbia és vallási sovinizmus vádjával.
Nem utolsósorban nevéhez fűződik a The Politically Incorrect Guide to Western Civilization (politikailag inkorrekt útmutató a nyugati civilizációhoz) című hiánypótló kötet. Legújabb, Sex and the Unreal City: The Demolition of the Western Mind (szex és Valótlanváros – a nyugati szellem lerombolása) című könyvében szerzőnk metaforája világunkra Valótlanváros, amelynek polgárai meg vannak győződve róla, hogy pusztán szavakkal képesek a valóság önkényes megváltoztatására.