Körbeszalagozott múlt a Vas utcában

Ádám Rebeka Nóra és Pap Lázár írása a Mandiner hetilapban.

Május 26-án az Innovációs és Technológiai Minisztérium a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításával kapcsolatos törvénytervezetet nyújtott be az Országgyűlésnek, amely szeptember 1-jével az oktatási intézmény államtól független, alapítványi fenntartásáról rendelkezik. A minisztérium azzal indokolta a lépést, hogy az egyetem működési modellje harminc éve változatlan, elengedhetetlen egy korszerűbb modell a felmerülő társadalmi-gazdasági kihívások kezelésére. Ezt a koncepciót annak idején maga az intézmény is elfogadta, így lett új tulajdonosa a Színház- és Filmművészetért Alapítvány. A fenntartót képviselő kuratórium élére Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, az öttagú grémiumba még Rátóti Zoltán színész-rendező, Lajos Tamás operatőr-producer, Bacsa György, a Mol stratégiai ügyvezető igazgatója és Világi Oszkár, a Slovnaft igazgatóságának elnöke került.

Milyen változás?

A döntés végrehajtása és a kinevezettek személye heves tiltakozást váltott ki az egyetem dolgozói és hallgatói részéről. A sértett felek nehezményezték, hogy a törvénytervezetről csupán a sajtóból értesültek, hogy az előzetes egyeztetés elmaradt, és kifogásolták, hogy az általuk delegált jelöltek közül senki nem került be a kuratóriumba. Ezzel szemben Rátóti Zoltán lapunknak elmondta, Vidnyánszky Attila már évekkel ezelőtt próbálta felvenni a kapcsolatot az egyetem vezetésével, hogy legyenek partnerek egy új kampusz megépítésében és új struktúra kialakításában. „Lehet, hogy a változtatás tényéről későn szóltak nekik, de a változtatás szándékáról mindenképpen tudtak” – fogalmazott.

A tiltakozás rövid időn belül mozgósította a hallgatókat, a diákok elfoglalták az egyetem Vas utcai épületét, elbarikádozták a bejáratot, hogy a kuratórium tagja ne juthassanak be. Állandósultak a tüntetések, a tanárok és az általuk feltüzelt fiatalok élőláncra hívták az embereket, miközben a kuratóriummal való egyeztetéseket sorozatban visszamondták. A tanév szeptember 7-én kezdődött volna, ám Upor László rektorhelyettes önhatalmúlag úgy döntött, hogy nem kezdik meg a tanítást. A dolgozók és a hallgatók sztrájkot hirdettek. Zsámbéki Gábor, Székely Gábor, Ascher Tamás, Enyedi Ildikó és Máté Gábor is felmondott, az egyetem vezetői pedig kijelentették, addig nem hajlandók dolgozni, amíg nem teljesülnek a követeléseik, vagyis a kuratórium nem mond le, és a szenátus jogköreit vissza nem állítják.

Az SZFE körül kialakult harcok szakmai köntösbe bújtatott politikai csaták. Szakmai és pénzügyi aggályok már nem először merülnek fel az intézménnyel kapcsolatban. „A problémákat az egyetemi polgárok és a tanárok régóta ismerik. Számos oktató ismerte be, hogy struktúraváltásra van szükség” – nyilatkozta L. Simon László, az Országgyűlés kulturális bizottságának alelnöke. Az Állami Számvevőszék szerint az SZFE gazdálkodását mintegy tíz éve sorozatos és visszatérő szabálytalanságok jellemzik. 2013-ban az ÁSZ öt évre visszamenőleg súlyos hibákat állapított meg, amelyeket az egyetem vezetése azóta sem küszöbölt ki. A számvevőszék javaslatokat tett a rektornak, amelyek alapján az intézmény vezetése 38 feladatból álló intézkedési tervet állított össze. Ennek végrehajtását az ÁSZ 2018 februárjában értékelte, és megállapította, hogy a vezetés a vállalt 38 feladatból mindössze 4-et hajtott végre határidőre.

Novák Eszter, az SZFE lemondott rektorhelyettese azt nyilatkozta, hogy „nincs átadás-átvétel” az egyetemen. Erre reagálva az ÁSZ felhívta az intézmény lemondott vezetésének figyelmét a törvényi előírások érvényre juttatását biztosító átadás előkészítésére, a felálló kuratóriumot pedig felszólította, hogy gondoskodjon az átvétel megvalósításáról. Az intézmény pénzügyi forrásait eddig is az állam biztosította, és ez a modellváltás után is így lesz, ám ezután könnyebben juthat majd magán-forrásokhoz az egyetem, vagyis az új struktúra jóval szabadabb pénzügyi mozgásteret biztosít, és a költségvetés bővülését is hozza.

Vidnyánszky Attila elkerülhetetlennek tartja a modellváltást, szerinte az egyetem infrastukturális állapota katasztrofális, az oktatás alacsony színvonalú, ráadásul a végzett hallgatók nem szolgálják ki a magyarországi kőszínházi hálózatot. A kuratórium által beígért változtatásokkal kapacitást bővítenének, és további osztályokat indítanának, ugyanakkor garantálják, hogy a már bent lévő diákok folytathatnák munkájukat azokkal a tanárokkal, akikhez eredetileg felvételiztek.

Fecseg a felszín, hallgat a mély