Agyunkban matatnak a szoftverek

Megnéztem a Társadalmi dilemma című dokumentumfilmet: arról szól, hogyan tesznek minket képernyőfüggővé a különféle alkalmazások. Tíz éve élünk a lájkgomb bűvkörében – meghatározza a hangulatunkat, a gondolatainkat, az identitásunkat. A film nézése közben magamat szkenneltem: akkor tényleg én is függő vagyok? Fel tudok sorolni rengeteg embert a környezetemből, akik Fészbukiában nem létező személyek, és boldog, kiegyensúlyozott életet élnek. Miért vagyok mégis ott? Nehéz kérdés. Nekem munkaeszköz, média – oda írom, amit gondolok, aztán kedve szerint átveszi más is, például a Mandiner. Lehet, ez csak önámítás, mert a függő mindig talál magyarázatot? Szerintem nem, mert sok visszajelzést kapok arról, hogy olvassák, vitatkoznak vele, és persze kampányok is indulnak onnan, mint a legutóbbi babazászló-mozgalmunk. A szerkesztő is látja mindezt, és megkér, hogy fejtsem ki bővebben, mint most is – így mászik a Facebookról egy-egy gondolat ide, az újságba.

De! Tény, hogy alig bírtam elkezdeni ezt a cikket, mert az írás helyett beszippantott a sok érdekes hír, megosztás. Ki is írtam a Facebookra, hogy cikket szeretnék írni, de nem tudok, mert csak görgetek megállás nélkül. Tehát engem is elrabolt a „Nagy Képernyő”: az algoritmusok kitalálták, hogy milyen tartalmakat eszem, és azokat tömik belém. Én pedig úgy érzem, hogy okosakat olvasok – ami igaz is –, de közben egy szoftver jegyzi rólam, hogy középkorú, budapesti nő, érdekli a politika, a család, aktív felhasználó, és ezeket az információkat eladják, a reklámokat rám szabják, s újabb és újabb trükkökkel odatapasztják az arcomat a telefonomra. Én pedig ahelyett, hogy sétálnék egyet, csodálnám a gyönyörű napsugarat, olvasgatom, hogy ki milyen módon próbálja mederben tartani az internetfogyasztási szokásait. Önnön farkába harapó kígyó lettem. Erre utal a film tételmondata: „ha nem fizetsz egy termékért, akkor te vagy a termék” – tehát te vagy eladva, az érzéseid, a vágyaid, a befolyásolhatóságod. A figyelmedért küzdenek: ha épp már lejönnél a cuccról, akkor szoftverek próbálják meg kitalálni, mivel lehet újraaktiválni. A filmben például egy fiktív srácot, aki egy hétre szabadulni próbál a közösségi hálóról: a közelében lévő ismerős tevékenységével pingelik, majd amikor az sem hat, akkor feldobják, hogy az exének új pasija van. Akkor újra beszippantódik, és ismét elkezdi görgetni a falát.