Az elfelejtett háború

Az ENSZ már 2018-ban kiadott figyelmeztetést arra vonatkozóan, hogy Jemen a humanitárius katasztrófa szélén táncol. A 2016 óta tartó éhínségben 85 ezer ember – naponta 130 gyermek – vesztette életét, és felütötte fejét a kolera is. A szárazság miatt az emberek felének megélhetést adó mezőgazdaság összeomlóban van, a lakosságnak alig több mint a fele jut ivóvízhez. Ehhez képest idén áprilisban az ENSZ Világélelmezési Programja pénzhiány miatt a felére csökkentette a jemeni rászorulóknak juttatott segélyeket, pedig az ország lakosságának négyötöde, 24 millió ember szorul segítségre. Bevételt egyre inkább a háborús gazdaság és a fegyveres csoportok fizetései jelentenek. Hogyan jutott el idáig az ország?

Viperák fején táncolni

„Jement kormányozni olyan, mint viperák fején táncolni” – mondta egykor Ali Abdullah Száleh elnök. Ő igazi kígyóbűvölő volt: az arab világ legszegényebb országának szűkös forrásait a stabilitás szempontjából kulcsfontosságú törzsek között osztotta szét, gondosan ügyelve arra, hogy az elégedetlenkedők lehetőleg ne a központ, hanem egymás torkának feszüljenek. Noha Száleh a zajdita kisebbségből származott, rokonait szunnita törzsekbe is beházasította, ezzel garantálva lojalitásukat. Irányítása alatt az országban, ahol húszmillió lakosra hatvanmillió közkézen lévő lőfegyver jutott, harminc éven át viszonylagos béke honolt – ritka időszak volt ez a vidék hányatott történelmében.

Noha Jemen mint politikai egység már a Krisztus előtti 11. században is létezett, a hegyvidékkel szétszabdalt országban valójában soha nem alakult ki erős központi hatalom. Az északi területek kulturális arculatát a több mint egy évezreden át fennálló zajdita teokrácia formálta, amely a 16. században oszmán fennhatóság és kulturális hatás alá került. Az Oszmán Birodalom bukásával ennek alapjaira építve jött létre a független Jemeni Mutavakkilita Királyság. Ennek a Gemál Abd en-Naszer egyiptomi elnök által propagált arab nacionalizmus helyi hívei vetettek véget. Irányításuk alatt Észak-Jemen rövid ideig az Egyesült Arab Államok részévé vált, majd az 1960-as években az Egyiptom és Szaúd-Arábia között zajló arab hidegháború terepe lett. 1962-ben megalakult az Egyiptom által támogatott, ideológiailag a pánarab nacionalizmust hirdető, de valójában nagyon is törzsi logikával működő Jemeni Arab Köztársaság.

Az ország déli része a 19. századtól a britek befolyása alatt volt, akik az ádeni kikötőt ellenőrzésük alatt tartva, helyi szövetségeseken keresztül, a törzsi viszonyokat és rivalizálásokat kihasználva uralták a belsőbb területeket. A britek 1967-es kivonulása után délen megalakult az arab világ egyetlen marxista országa, a Jemeni Demokratikus Népköztársaság. A Szovjetunió bukásával aztán Dél-Jemen elvesztette legfőbb patrónusát, így Észak-Jemen elnöke, Ali Abdullah Száleh 1990-ben egyesítette a két országot, majd 1994-ben leverte a hatalma ellen lázadókat.

Szaúdi–iráni játszmák

A 2011-es arab tavasz véget vetett a Száleh-korszaknak, a viperák pedig azóta is egymást marják. Jemen a régió két nagy riválisa, Szaúd-Arábia és Irán összecsapásának terepévé vált, ami mellett többtucatnyi helyi konfliktus is zajlik. Az arab tavasz káoszából az Irán által támogatott húszik emelkedtek ki győztesen (a húszikról lásd keretes írásunkat), amire válaszul Mohamed bin Szalmán asz-Szaúd, Szaúd-Arábia fiatal koronahercege 2015-ben az Egyesült Arab Emirátusok, Marokkó, Jordánia, Bahrein, Szudán, Katar és Kuvait részvételével „szunnita” koalíciót verbuvált, hogy visszaszorítsa a hegyekbe a perzsák támogatását élvező lázadókat, és visszaültesse az elnöki székbe helyi szövetségesét, a Szaúd-Arábiába menekülő Abdrabbu Manszúr Hedi elnököt. A terv nem jött be.

A koalíción az első repedés 2017-ben keletkezett, amikor Szaúd-Arábia összerúgta a port Katarral, a kis emírség aztán a jemeni Muszlim Testvériségen és kiterjedt nemzetközi médiabirodalmán keresztül támadni kezdte a szaúdi beavatkozást. 2019 októberében a belső válsággal küzdő Szudán is megkezdte csapatai kivonását, negyvenezerből idén januárra már csak kevesebb mint hétszáz katonája maradt Jemenben. Ez év februárjában a koalíció második legnagyobb támogatója, az Egyesült Arab Emirátusok hirdetett teljes kivonulást, miután az Egyesült Államok és Irán közötti feszültség miatt közeledni kényszerült a perzsa államhoz, ezzel biztosítva vörös-tengeri érdekeltségeit. És halványul a szaúdiak harci kedve is: idén már kilencven százalékkal kevesebb légicsapást indítottak, mint 2015-ben.