Új aranykor küszöbén?

Oláh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

Új könyvében nem túl fényes eredményt hirdet a közös valuta eddigi teljesítményéről. Mi az, amiben teljesítette az előzetes várakozásokat az euró?
Kevés ilyet találni, ha mondanom kellene párat, akkor az árstabilitást, a pénzpiaci integráció mélyülését és az 
eurózóna-tagországokban az euró mint fizetési eszköz iránti bizalmat emelném ki. Ezeket leszámítva azonban a közös valuta sem makrogazdasági, sem geopolitikai értelemben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Bármennyire bíztak is benne az alapító atyák, nem tudott a dollár igazi kihívójává válni. Az eltelt húsz évben az eurózóna jelentősége folyamatosan csökkent a globális gazdaságban az Egyesült Államokkal, de leginkább a gyorsan fejlődő Kínával szemben. A 2008-as krach és az azt követő mediterrán adósságválság rávilágított az euróövezet sérülékenységére, amelyet a koronavírus-válság tovább súlyosbított. Az euró befejezetlen projekt, amely a remélt európai egység helyett komoly és feloldhatatlannak látszó feszültségeket hozott a felszínre. A tapasztalatok egyébként is azt mutatják, hogy egyelőre nincs szükség egységes fizetőeszközre ahhoz, hogy egy ország vagy egy gazdasági régió jó makrogazdasági teljesítményt tudjon elérni. Láthattuk, hogy a 20. század második felében közös valuta nélkül tudott sikeres lenni Európa, most viszont csak halvány árnyéka önmagának. Sokat elmond az euró sikeréről, vagy inkább kudarcáról az a tény, hogy az övezeti tagállamok az eurócsatlakozás előtti két évtizedben nagyobb gazdasági növekedést produkáltak, mint az azt követő két évtizedben.

Röviden megjegyzem

Matolcsy György legújabb könyve Amerikai birodalom vs. európai álom címen jelent meg a Pallas Athéné Könyvkiadónál. A szerző amellett foglal állást, hogy a megbomlott nagyhatalmi egyensúly helyreállítható, a szükséges lépéseket még nem késő megtenni. Ehhez azonban Európának fel kell adnia birodalmi ambícióit, és vissza kell térnie a 16. században megkezdett útra, amelyet a nyitottság, a kulturális diverzitás, az innováció és a kreativitás egyaránt jellemez. A kontinens társadalmi előrehaladásához továbbá elengedhetetlen az euró és az Európai Unió működésének korrekciója, illetve Európa geopolitikai szerepének újragondolása is. Matolcsy kiemeli, a két, karakterében egymást kiegészítő nagyhatalom, Kína és az USA harmonikus együttműködése új aranykort hozhat el a globális közösség és benne Magyarország számára.

Miért jött létre az euróövezet, ha – mint könyvében írja – minden ország a saját pénzével érte el az igazán nagy gazdasági sikereit?
Az egységes valuta politikai döntés volt annak érdekében, hogy megalkossák az európai egyesült államokat. Az eurót nem a földrész újjáépítésére, hanem az „európai álom” beteljesítésére hozták létre. Ez az álom a Szovjetunió felbomlásának és Németország egyesülésének történelmi pillanatában született, és a közös pénz bevezetésében látta a mélyebb integráció zálogát. Gyorsan kiderült azonban, hogy a közös európai pénzt alapvetően jó időkre tervezték, pedig sorozatos válságokban kellett volna helytállnia. A közös fizetőeszköz ingatag alapokra épült: nincs közös költségvetés, közös pénzügyminiszter, egyelőre nincs bankunió, és nincs megfelelő dialógus sem az önálló monetáris politika hiányának veszélyeiről.

A jegybankokat a történelemben általában a nemzetgazdasági építkezés, a nagy gazdaságpolitikai ugrások vagy a háborús erőfeszítések támogatására hozták létre. Az euróövezetben a jegybankoknak nincs lehetőségük a gazdaságuk fejlesztésére? 
Ehhez az intézményrendszer érdemi változtatására lenne szükség. Az euróövezet alapja a monetáris integritás volna. Csakhogy a közös monetáris politika szűk és szabályozott fiskális politikai mozgástérrel párosul, ami rendkívül nehézzé teszi az eurózónán belül a tagországok eltérő gazdasági kihívásainak kezelését. A gazdaságpolitikai vitákat, belső ellentéteket tisztán jelzi a német alkotmánybíróság újabb állásfoglalása az Európai Központi Bank eszközvásárlási programjáról. Amíg belső viták bénítják a gazdaságpolitikát, addig még ez a szűk mozgástér sem áll a gazdaságpolitikusok rendelkezésére. Az Európai Unió és azon belül az euróövezet a mostani formájában nem képes megfelelő válaszokat adni a kihívásokra. Az EU jövőjével kapcsolatban ezért háromféle forgatókönyv valószínűsíthető. Az első egy laza együttműködés, amely esetében minden tagország az eurózóna tagja lenne, viszont stratégiai kérdésekben sokkal nagyobb döntési jogkörrel rendelkezne; a második a kétsebességes modell: egy kisebb, szorosabb, centralizált mag-Európa és egy lazább, nagyobb kör létrejötte; míg a harmadik az európai integráció meggyengülését és új, kisebb országcsoportok regionális együttműködését hozná el.

Könyvében úgy érvel: Európa jobban tenné, ha kimaradna a két világhatalom, az USA és Kína versenyéből, és hagyná, hogy kialakuljon egy stabil egyensúly e kettő között nélküle. 
Újabb kétpólusú világrend van kialakulóban napjainkban. Az Amerikai Egyesült Államok globális vezető pozíciójának egyik legfontosabb pillére a dollár, a mai egyetlen világ­valuta. Az USA mellé az utóbbi évtizedekben rohamléptekkel zárkózott fel Kína, és a globális versenyfutásban immár az első számú kihívó lett. Európa a 21. századot meghatározó technológiák terén mindkét nagyhatalommal szemben komoly lemaradásban van. Erős intézményrendszer és jelentős gazdasági potenciál nélkül nehéz egy ilyen éles geopolitikai versenybe beszállni, és nem is érdemes.

Mindezeken túl ön arra is rávilágít, hogy kontinensünk gyengélkedésében az USA-nak is része van: könyvében bemutatja, hogy az Egyesült Államok az utóbbi évtizedekben számos támadást intézett Európa ellen, mely titkos manőverekről az állampolgárok többsége tudomást sem szerzett. Mik voltak ezek a támadások?
Az amerikai birodalom – vezető szerepét megőrizendő – folyamatos pénzügyi háborúkat indított versenytársai ellen. Ezek olyan finomított háborúk, amelyekben a hírszerzésnek, az ellenfél megtévesztésének, majd a különböző frontokon végrehajtott operációknak ugyanolyan szerepük van, mint a hagyományos háborúk esetében. E régi-új hadviselés célja az eurózóna destabilizálása. Az amerikai birodalomnak nincs már többé szüksége az egyesült Európára, rivális globális valutára, és minden eszközt bevet a vezető szerep megtartásáért. Fontos megjegyezni, hogy tágabb értelemben Európán kívül is zajlik ez a folyamat. A 2008-as válság után olcsó dollárhitelekkel árasztották el a feltörekvő országokat, aminek következtében a világban ugyanaz ismétlődött meg, mint nálunk a frankalapú hitelezésnél a 2000-es években: egyre nagyobb arányban adósodtak el ezek az országok. Ez az érintett területeken még súlyos problémákat okozhat.

Korántsem csak pénzügyi fegyverekről beszél könyvében. Kevesen mondják ki, de ön rámutat: az Európába irányuló tömeges migráció mögött is az USA állhat, ugyanis érdeke, hogy elültesse a későbbi feszültségek magvát a kontinensen. Milyen jelek utalnak erre a tevékenységre?
Az Egyesült Államok kifinomult globális stratégiát alkalmaz hegemóniája megőrzésére. Az előző évtizedekben több lépéssel befolyásolta Európa és a világ alakulását a barát-ellenség (frenemy) stratégiája révén. A stratégia alkalmazása során egy szövetséges egyidejűleg lehet partner egy törekvésben és ellenség egy másik területen. Európa az utóbbi nyolcvan évben nem ismerte fel ennek a stratégiának a lépéseit – ilyen volt például a brexit –, ami a kontinens pozíciójának végleges gyengülését eredményezte. Ez folytatódni fog, amennyiben az uniós vezetés nem veszi figyelembe Európa gyökereit, kulturális örökségét, a nemzetek, régiók sokszínűségét, és tovább törekszik a mesterséges egységesítésre.

Kijelenthető ezek szerint, hogy Európa elvesztette az Amerikával való küzdelmét a nyugati világ vezetéséért? Ebből következően fel kellene adnia világpolitikai ambícióit, hogy a béke és a jólét megteremtésére fókuszálhasson? 
Európa az első világháborúval vesztette el vezető szerepét. Akkor a szemben álló európai felek nemcsak a fizikai és a humán tőke területén szenvedtek el veszteségeket, de el is adósodtak az USA-val szemben. Azóta egészen napjainkig Európa a saját belső gazdasági és politikai válságait igyekszik menedzselni. Az Egyesült Államok a 20. században többször bebizonyította, hogy globális hatalom. Megerősödve került ki az első és a második világháborúból, majd a hidegháborút is megnyerte, így egyedüli hatalom maradt. Kína új keletű felemelkedése azonban megkérdőjelezhetetlen. Kérdés, hogy az USA megtartja-e az eddigi együttműködését Kínával, vagy háborúba kezdenek, hogy eldőljön, ki az erősebb. Az átrendeződést Európának is fel kell ismernie, és reagálnia kell.

Miért hozhat stabil világrendet Amerika és Kína kettőse? Mert két ellenkező természetű hatalomról van szó, amelyek egymással nem bírnak el, katonai konfliktusuk pedig mindkettejüket megsemmisíthetné a globális faluban?
Az amerikai és a kínai gondolkodásmód között több szembeötlő különbség van. A fő nyugati elvvel ellentétben – építsd fel és tartsd meg a hatalmat – a kínaiaknak azért van szükségük barátokra, hogy megvédjék nemzeti érdekeiket. A hidegháború során fennálló bipoláris világrend idején a szuperhatalmak egyes részterületeken nem építettek kapcsolatokat egymás között. Az új, G2-es világrendben azonban létre tud jönni az egyensúly az eltérő gondolkodásmód hozadékaként, ennek jelei már láthatók az egyes meglévő kereskedelmi konfliktusok ellenére is. A két szuperhatalom biztosítja az alapvető közjavakat: a stabilitást, a békét, a nyílt piacokat és az emberiség technológiavezérelt fejlődését a globális falu minden tagja számára. A fordulóponton már túl vagyunk: az új tandem mindkét tagja megtanulta az emberiség történetének leckéit.

Ez alapján hosszú évtizedekre kialakulhat egy geopolitikai patthelyzet a világban? Magyarország számára ez milyen perspektívákat nyit meg?
Stabil geopolitikai egyensúly esetén Magyarország is felemelkedő pályán haladhat előre, ehhez jól kell alkalmazkodnunk a környezet változásához. Rövid távon az eddigi eredmények megőrzésére kell fókuszálnunk. A koronavírus-járvány hozta új körülmények között is képesek vagyunk folytatni az immár több mint hét éve tartó felzárkózást. Évente átlagban két százalékpontos növekedési többletet tudtunk elérni az Európai Unió átlagához képest. Hogy mi kell a folytatáshoz? Meg kell őriznünk a 2010-től felépülő siker három fő tartópillérét: a politikai stabilitást, a pénzügyi egyensúlyt és a gazdasági növekedést. Hosszabb távon a világgazdasági folyamatokra is jó válaszokat kell adnunk. Az USA és Kína jóval nagyobb büdzséből célzottan fejleszti a jövő technológiáit. Közben Európa várhatóan lemarad a negyedik ipari forradalom élvonalától. A jövő ugyanis a korlátlanul rendelkezésre álló információról fog szólni. Az adat az új arany. A 21. század nyertese az a gazdaság lesz, amelyik több tudást, információt, képzelőerőt és általában szellemi erőforrást használ fel. A technológiai váltás hosszabb távon remek lehetőség az előzésre, amely elhozhatja az aranykort Magyarország számára.

A kezdet biztatónak tűnik: az első negyedévi adatok alapján Magyarország az egyik leggyorsabban növekvő gazdaság, az eladósodás árán ingyenpénzt osztó országok pedig többnyire visszaestek. Látszik már, hogy mennyire válságálló a magyar gazdaság?
Az első negyedévben az előző év azonos időszakához viszonyított 2,2 százalékos gazdasági növekedésünk továbbra is Európa élmezőnyébe tartozik, több mint 5 százalékponttal meghaladva az eurózóna átlagát. A koronavírus-járvány miatti rendkívüli környezetben a gazdaságpolitika számára nem lehet más cél, mint az egészségügyi védekezés támogatása, a hosszú távú negatív gazdasági hatások ellensúlyozása és a kilábalás előkészítése. A hazai válságkezelést erős alapokra tudjuk építeni, hiszen az egyensúlyi mutatók stabilak, a nettó külső adósság eltűnőben van, magas szinten állt be a háztartások megtakarítási rátája, illetve a szektor pénzügyi vagyona is meghaladta a GDP 100 százalékát. Megszabadultunk a toxikus devizahitelektől, a finanszírozás alapját a belső megtakarítások képezik. A bizalmat tovább erősíti a kormány hitelmoratóriumról hozott gyors és helyes döntése. Becsléseink szerint önmagában ez a lépés egy rendkívüli időszakban mintegy 2000 milliárd forintnyi törlesztőtehertől mentesíti az érintett vállalatokat és családokat. A jegybank által elindított Növekedési hitelprogram hajrá! és a kibővített Növekedési kötvényprogram csak idén több mint 1000 milliárd forint olcsó forrást juttathat a beruházni kívánó vállalkozásoknak. A sikeres járványügyi védekezés a gazdaság gyorsabb helyreállását vetíti előre. Összességében minden okunk megvan arra, hogy optimisták legyünk.

Az MNB várhatóan fenntartja a magyar gazdaság idei növekedésére vonatkozó előrejelzését. Miért tér ez el jelentősen a Pénzügyminisztérium várakozásaitól?
Változatlanul úgy gondoljuk, hogy a harmadik negyedévtől gyors visszapattanás jöhet a gazdaságban. Ennek kulcseleme és legfontosabb feltétele a beruházások növelése lesz. A kormányzati beruházások felpörgetése épp kereslethiányos gazdasági környezetben tud gyorsan új munkahelyeket és erős tovagyűrűző pozitív hatásokat generálni. Emellett a már említett jegybanki programok is várhatóan a harmadik negyedévre váltanak magasabb fokozatra, ezzel segítve a vállalati beruházásokat, miközben aktív gazdaságdiplomáciánknak köszönhetően új külföldi működőtőke-befektetésekre is számíthatunk. Az év végéhez közeledve az exportra értékesítő ipari ágazatok termelése is fokozatosan helyreáll majd. Összességében úgy látom, gyorsabb lehet a talpra állás, mint jelenleg sokan gondolják. Amennyiben így lesz, egy szerény növekedés még az idei évben is elérhető.

Mik a magyar válságkezelés alapelvei? Van változás a 2010 utáni időszakhoz képest? 
A válságkezelés alapelvei nem változtak, de az eszközök igen, mert a gazdaságunk most sokkal stabilabb, erősebb állapotban néz szembe a válsággal, mint 2010-ben. Munkanélküliség helyett teljes foglalkoztatás, devizaadósság helyett pénzügyi egyensúly és belső megtakarítás, stagnálás és leszakadás helyett felzárkózás jellemzi a gazdaságot. Számos célzott eszközt építettünk fel 2010, illetve 2013 óta, így a magyar gazdaság­politika sokkal nagyobb erővel rendelkezik a válság kezelésére, mint korábban. Az alapelvek azonban változatlanok. Újra meg kell célozni a teljes foglalkoztatást, ahogyan a miniszterelnök fogalmazott: „annyi munkahelyet kell létrehozni, amennyit a vírus elpusztít”. Emellett fenn kell tartani a vásárlóerőt, és erősíteni kell a beruházási dinamikát. Fontos, hogy a válságot a technológiaintenzív beruházások növelésére használjuk ki.

A pénzbőség szükséges, de nem elégséges a versenyképességhez. A magyar gazdaság gyengéi között jelölte meg a versenyképesség szintjét, az egészségügy helyzetét, a demográfiát, a felsőfokú oktatás nagy részét, a lakáspolitikát és a tőkemérleget. Hol van igazán nagy probléma, és mit lehet tenni? 
Magyarország és az egész régió számos problémát örökölt a több mint negyvenévnyi szocialista rendszertől, majd az azt követő elhibázott gazdaságpolitikai döntésekből. Ezek jelentős részét megoldottuk, de még nem mindet. Magyarországnak nincs olyan versenyhátránya, amelyet ne lehetne ledolgozni, vagy akár előnyt kovácsolni belőle. Át lehet ugyanis ugrani egy-egy fejlődési szintet, és átvenni a legmodernebb technológiát. Kínában a készpénzről máris a mobilfizetésre ugrottak, a bankkártyás fizetési rendszer térhódítása kimaradt. A magyar gazdaság legnagyobb erőforrása az itt élők tudása, szorgalma és hite. Olyan környezetet kell teremteni, amelyben ez a legjobban tud érvényesülni.

Mi lenne az a három intézkedés, amelyet már holnap bevezetne Magyarországon? 
A legfontosabb a családok, a munkavállalás és a beruházások támogatása. Gyarapodó családok és nemzet nélkül elképzelhetetlen a felzárkózás, a családoknak ezért minden támogatást meg kell kapniuk. A lakáspolitika ezen belül különös jelentőséggel bír, mivel minden ráfordított forint újabb forintokat mozgat meg a nemzetgazdaságban. A munkavállalás, a munkaalapú társadalom a magyar gazdasági modell alapja. A foglalkoztatottak aránya a járvány előtt már meghaladta az EU átlagát, de tovább növelhető. Ehhez célzott programok, további adócsökkentés, az atipikus foglalkoztatás támogatása szükséges. Végül a vállalati beruházásokat említem, amire a jegybanknak talán a legnagyobb közvetlen hatása van. Az MNB ezt minden lehetséges eszközzel támogatja. Ennek is köszönhető, hogy 2019-ben a magyar beruházási ráta a második legmagasabb volt az Európai Unióban.

A bevezető közgazdaságtan-kurzusok azt tanítják, hogy a közgazdaságtan a szűkösséget vizsgálja, vagyis hogy miként oszthatnánk el szűkös erőforrásainkat a legjobban. Ön viszont rendre a bőségről beszél. Tudatos szembenállás ez a hagyományos nézetekkel? 
A ma ismert közgazdaságtan egy olyan korszakban fejlődött érett tudománnyá, amelyben a legfontosabb kérdés az volt, hogy a termeléshez szükséges erőforrásokat hogyan lehet optimálisan felhasználni a lehető legnagyobb kibocsátás érdekében. Abban az időszakban ez elsősorban fizikai jellegű erőforrásokat jelentett: termőföld, nyersanyagok, emberek. A mai, digitális korban ezzel szemben már sok esetben olyan nyersanyagokkal dolgozunk – mint például az adat –, amelyek mennyisége gyakorlatilag korlátlan. Közben a számítási kapacitások bővülésének üteme is rendkívül gyors. A szűkösség fogalmán alapuló közgazdaságtan mindenképp újragondolásra szorul.

Címlapkép: Földházi Árpád