Pár száz méter néha rohadt hosszú. Még autóval is. Olvasom, hogy a járvány miatt momentán egyedüliként üzemelő ukrán–magyar határátkelőnél megjelentek a hiénák. Nem az állatok, hanem a fuvarozók. A Záhony felé mutató halovány csillag szégyenében elbujdosott. Az van, hogy a kárpátaljai magyarok jönnének dolgozni Magyarba. Ha nincs autójuk (van ilyen), ez még a szokásosnál is cifrább kicsinykét, tekintve hogy gyalogosan nem lehet ott manapság csak úgy lófrálni. Bekéredzkednének tehát egy arra járó járműbe, ám amennyiben a kísérlet sikertelenül végződik, maradnak az erre specializálódott kisbuszosok. A tarifa fejenként ezer hrivnya, nagyjából tizenkétezer forint. Néhány száz méterért. Kárpátalján is lehet dolgozni, megközelítőleg negyvenezer forintnyi összegért, egy gyárban mondjuk.
Vajon ez is Trianon? Az. Bizonyos szempontból majdnem minden Trianon. Hetedíziglen következményes tartós béke. Nem kezdenék most bele területbe és lakosságba, egyharmadba és kétharmadba, bányákba, folyókba, hegyekbe, tolvajozás versus elcseszett magyar arisztokratákba, de még lelkekben sem búvárkodnék, nem csapkodnám a kocsmaasztalt árvalányhajas parókában, és végképp nem huszonhárommilliórománoznék, mert engem is anya szült. Na jó, mégis egy kicsit, mert a huszonhárommilliórománozásra érkező, hol szelíden szomorú, hol bicskaközeli reakciókat is mi, egykori gyógyszercsempészek és faluvégi szalmakazlakban alvók szívtuk meg, amikor utána odamentünk. Lehetett magyarázkodni hajnalig, kereskedelmi mennyiségű széki pálinka mellett, hogy csak úgy sikoltoztak az enzimek, ahelyett hogy arról beszélgettünk volna, hogy vannak a gyerekek, lesz-e végre szilva, vagy már megint egy virrasztásra félretett elixírt kell fondorlatos módon megszerezni az ágy alól. Vagy bármi másról, csak erről ne. Hogy vannak, akik idáig jutottak.
Migrációs politika, gender, Brüsszel, háború, Isten-Haza-Család. Zászlóégetés. Számos dologról kérdeztük Lenhardt Balázst, akinek Magyar Péterről is megvan a véleménye.
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Hiába, Jakab Péter nem tanult elődje hibájából: Vona Gábor „elvette”, ő eladta a párt lelkét. Knopf Alexandra írása.
A legendás miniszterelnök „munkája a köz javát, a magyarság javát szolgálta, hibái és tévedései voltak, mint mindannyiunknak, de az összkép példát adó lehet” – fogalmaz a történész a Mandinernek.
Ugyan már, a nagyhatalmak diktáltak és a szomszédaink.
A férfisport az férfisport, a női sport pedig a nőké – mondja az úszósportot is fenyegető transzgenderjelenségekről Egerszegi Krisztina. Az ötszörös olimpiai bajnokot 2022 júniusában kérdeztük anyaságról, nagyköveti szerepvállalásáról, de elmondta lapunknak azt is, mit gondol a szomszédban dúló háborúról. Interjúnk.
Reggelig a legtöbb hó a Pest vármegyei Pilisszentkereszten esett, itt 22 centimétert mértek.
Az elnökség elé a hét pályázóból már csak három jelölt került be, a kenusoknál furcsa helyzet állt elő...
