Orbán Viktor: Magunkat legalább mentsük meg, ha már a világot nem lehet
A kormányfő szerint ideje, hogy olyan szavakkal barátkozzunk meg, mint a gazdasági semlegesség vagy a gazdasági önérdek.
Bár a Bánság „fővárosában” ma már az öt százalékot sem éri el a magyarok aránya, a városban pezseg a magyar kulturális élet. Az asszimiláció súlyos gondot jelent, mégis megéri a közösségi munka – mondja lapunknak Kása Zsolt, a Temesvári magyar napok szervezője.
Ádám Rebeka Nóra interjúja a Mandiner hetilapban.
Az utóbbi harminc évben harmincötezerről tizenötezerre csökkent Temesváron a magyarság létszáma. Itt történelmileg nem is olyan erős a magyarságtudat, mint Erdélyben. A trianoni döntés előtt a városban egyenlő arányban éltek magyarok, németek és az egyéb nemzethez tartozók: románok, szerbek, tótok, bolgárok. Az 1980-as évekig Temesvár multietnikus város volt, a kisebbségek aránya 30 százalék körül alakult, ma már kevesebb mint 15 százalék.
Mint minden szórványtelepülésen, itt is magas a vegyes házasságok aránya, egyes becslések szerint megközelíti a 65 százalékot. „A vegyes házasságokból született gyerekek nagyon kis számban járnak magyar iskolába. Természetesen vannak pozitív kivételek, ismerek olyan családot, ahol a román anyanyelvű házastárs megtanul magyarul, és a gyerekek magyar iskolába járnak, de többségében a vegyes házasságból származó gyerekek elvesznek, nem lesznek tagjai a magyar közösségnek – mondja Kása Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, a Temesvári magyar napok szervezője. – Azon dolgozunk, hogy kialakítsuk azokat a szórakozóhelyeket, amelyek lehetőséget biztosítanak a magyar fiataloknak, hogy együtt lehessenek és ismerkedjenek.”
A bő háromszázezres nagyvárosban nem annyira jellemző a kivándorlás, mint az erdélyi településeken. A Bánság a vonzó gazdasági helyzete miatt az erdélyi magyar fiatalok kedvelt célpontja, ám nagyon sok román is érkezett a városba, és számuk jóval meghaladja a betelepült magyarokét. „Az egyik gond, hogy a fiatalok többsége multinacionális cégnél dolgozik, nehéz őket bevonni a magyar közösségi életbe. A másik gond, hogy nagy a mobilitás, a fiatalok sokszor cserélnek munkaadót, ezért nem vernek gyökeret Temesváron” – magyarázza az alelnök.
Mivel a magyarok számaránya rendkívül alacsony, nem éri el az 5 százalékot sem, a román fél már nem veszélynek, hanem lehetőségnek látja a magyar közösséget. „A polgármesteri hivatal és a megyei tanács is segíti rendezvényeinket. Azért még vannak román nacionalista beszólások a magyar napok alkalmával, de a többség pozitívan áll hozzá, és a rendhatalmi szervek részéről sem érzékelünk ellenséges hozzáállást.”
Adódik a kérdés, vajon egy ilyen kis közösségnek milyen az érdekérvényesítő képessége a felsőbb szinteken. „Mivel a helyhatósági választási törvény 5 százalékos küszöböt ír elő, minden választás esetében kérdéses, hogy a helyi magyarság képviselői bejutnak-e az önkormányzatba. Az elmúlt tizenkét évben kétszer sikerült, egyszer nem. A mostani helyzet nagyon jó, mert Temesvárnak magyar alpolgármestere van” – ismerteti Kása. Bármikor előfordulhat tehát, hogy a helyi magyarság képviselő nélkül marad, főleg ha a román lakosság nagy arányban vesz részt a választáson. Ezt figyelembe véve inkább az intézményeket és a civil szervezeteket igyekeznek erősíteni.
„Bármikor előfordulhat, hogy a temesvári magyarság képviselő nélkül marad”