Rendhagyó beszédet tartott Trianon századik évfordulójára emlékezve Orbán Viktor Sátoraljaújhelyen, a Magyar Kálváriánál. A miniszterelnök többek között úgy fogalmazott: „Azzal a Szlovákiával, Szerbiával, Horvátországgal és Szlovéniával, amely büszke nemzeti mivoltára, örömmel építjük a közös jövőt. A történelem megadta az esélyt, talán az utolsót, hogy a közép-európai népek új korszakot nyissanak, a nyugatról és keletről fenyegető veszéllyel szemben megvédjék magukat, és együtt emelkedjenek föl.”
Amikor az 1920-as békediktátumról folytatunk társadalmi diskurzust, sajnálatosan ritkán jelenik meg az a gondolatkör, melyet Orbán Viktor a beszéd vezérmotívumává emelt. Túltekintett az önsajnálat horizontján, és a magyar nemzet tagadhatatlan ellenálló képességének elismerése mellett a jövőre fókuszált. Valóban: Trianon visszavonhatatlanul megtörtént, az oda vezető történelmi utat ismerjük, ám a tanulságokat érdemes újra és újra artikulálni, hogy a sebek gyógyulhassanak.