Jómódú nemesi családban látta meg a napvilágot Kolozsvárott. Már egészen fiatalon feltűnést keltett: jogi tanulmányait négy év helyett nyolc hónap alatt teljesítette. Huszonhét éves volt, amikor Marosszék képviselőjeként ott lehetett a rendi országgyűlésen, s nagy bátorságról tett tanúbizonyságot azzal, hogy az otthonában kitűzte a piros-fehér-zöld lobogót.
Fotó: Arcanum
El is terjedt a rím Erdélyben: „Háromszínű zászló, Berzenczey László”. A forradalom alatt Kossuth Lajos lelkes támogatója volt, aki székelyföldi kormánybiztossá nevezte ki, és felkérte, hogy szervezze meg a székely haderőt. A szabadságharc leverése után Kossuthtal tartott a száműzetésbe, és ott volt azon a gőzösön is, amely a volt kormányzót Amerikába vitte 1851-ben.
A körutazás egyik állomásán, Washingtonban viszont úgy döntött, nem marad vele, a keserves emigrációt inkább azzal tölti, hogy az általa nagyra tartott Kőrösi Csoma Sándor nyomába ered. Járt Kínában, Hongkongban, Makaóban, Szingapúrban, Ceylon szigetén és Egyiptomban is. Tizenegy évnyi kalandozás után hazament Erdélybe, és feladta magát, amiért öt esztendőre Klagenfurtba internálták.
Jókai Mór méltatlan gúny céltáblája lett, amiért idős korában elvette feleségül a nála csaknem 55 évvel fiatalabb Nagy Bellát. Az pedig, hogy vagyonát is ráhagyta, hosszú családi perpatvart hozott magával.
Tisza Kálmán zseniális hatalomtechnikus volt és puritán ember, aki boldog házasságban élt. Vezetésével új Magyarország született, sikereit a realitásérzékének köszönhette.
Mindent tudott a tengeri csigákról, amelyeket egy üveges szekrényben tartott a dolgozószobájában. Még egy tudományos alaposságú regényt is írt a csigákról.
Kossuth Lajossal ellentétben Jókai Mór a kiegyezésben látta a nemzet megmaradásának reményét. Az elvi viták ellenére az írófejedelem megható beszédet mondott Kossuth koporsója felett.