A többség szükségessége

Amy Chua már akkor a globalizáció hangos kritikusának számított, amikor megközelítése még távolról sem volt a politikai és kulturális fősodor része. Az anyai és apai ágon egyaránt kínai származású, már az Egyesült Államokban született Chua sztárügyvédi praxist hagyott ott az ezredfordulón, hogy a Yale Egyetem kampuszán mélyére ásson a globalizáció és a jog, valamint a fejlődés és az etnikai konfliktusok kapcsolatának. Első kötete, a 2003-as World on Fire (lángoló világ) a kritikusok széles spektrumán nagy visszhangra talált, amiért szenvtelen és szókimondó stílusban dolgozta fel az 1989 utáni demokráciaexport etnikai következményeit – azt, hogy a nyugati rendszerek erőltetett adaptációja egy törpe kisebbség pozíciószerzésén keresztül hogyan s miért vezetett a fejlődő országokban szinte mindenütt a többség kiábrándulásához.

Egy a tradicionális konfuciánus (értsd: szigorú és konzervatív) gyermeknevelést népszerűsítő bombasikerű könyvvel és tizenöt esztendővel később Chua újabb remekművet alkotott. A Political Tribes (politikai törzsek) alaptétele, hogy a modern nyilvánosságban rendre alábecsüljük az etnikai és törzsi identitás meghatározó szerepét, pedig az Bagdadtól Caracason át Washingtonig ma is a politika legfőbb szervezőereje. Chua szerint a törzshöz tartozás, a saját törzsünkhöz tartozók előnyös – és a többiek hátrányos – megkülönböztetése nem olyasmi, ami felvilágosodással vagy ipari fejlődéssel meghaladható lenne: az emberi psziché „főkábelei” közé huzalozott, alapvető működésmódunk.