Történelmet írhatnak a magyar gazdák

Határozott szemléletváltásra van szükség a mezőgazdaságban. Az előző évtizedben szakértők és tudósok folyamatosan kongatták a vészharangot, és gyors nézőpontváltást sürgettek az agrárium legtöbb területén, mostanra pedig minden magyar gazdálkodónak egyértelművé válhatott, hogy új időszámítás indult: az éghajlatváltozásra már nem felkészülni kell, hanem meg kell tanulni alkalmazkodni hozzá. 

A korábbi évekhez hasonlóan az idei szezonra is rányomja bélyegét az aszály, az agrárium és élelmiszer-előállítás szinte minden területén érezteti a hatását. Nemcsak a termelők, de a fogyasztók is megfizetik az éghajlatváltozás költségeit. 2026-ban már a tavaszi hónapokban is nagy szárazság sújtotta Magyarországot és szinte egész Európát, a helyzetet júniusban a nyár első tartós hőhulláma súlyosbította. Mindezt azután,  hogy a tavaszi fagyok – immár a sokadik egymást követő évben – hatalmas pusztítást végeztek. 

Az időjárás mellett a kereskedelem globális konfliktusok miatti átalakulása és a fogyasztói igények változása is alkalmazkodásra kényszeríti az érintetteket. Egyre kevesebben hajlandók az állandósuló kockázatok ellenére a magyar élelmiszer termelésének szentelni az életüket, ráadásul ha van is termés, lassan nem marad munkaerő, aki leszedné. 

A mind nehezebb körülmények új stratégiákat kívánnak meg a gazdáktól, s az agrárpolitika irányváltás előtt áll. Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter határozott ígéretet tett arra, hogy végrehajtja az ágazat régóta halogatott átalakítását, aminek célja egyrészt, hogy a termelők befektetett energiája és jelentős anyagi ráfordítása jövedelmezőre forduljon, másrészt, hogy a magyarok megfizethető áron jussanak hozzá a kiváló minőségű hazai élelmiszerekhez. Sokan egyelőre óvatosak, mivel Bóna egy nagygazdaság vezetője volt, többen attól tartanak, az agrárvállalkozásoknak jobban kedvez majd a politikai fordulat, mint a családi gazdaságoknak. 

A szakemberek régóta arra figyelmeztetnek, hogy a magyar mezőgazdaság ellenálló képessége sokat romlott, elsősorban az egyre gyakrabban előforduló szélsőséges időjárási helyzetek miatt. Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora azt hangsúlyozza, hogy a klíma­változás mellett számos technológiai, szervezeti és integrációs hiányosság is felhalmozódott az előző évtizedekben. A gazdák jelentős része még mindig nem hajlandó elfogadni, hogy a harminc-­negyven évvel ezelőtt jól működő technológiák és az akkori gondolkodásmód ma már nem elegendő. 

Fordulat a földeken 

Ez az év fordulatot hozott a szántóföldi növény­termesztésben – értékelt a Mandinernek a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara. A gazdáknak idén is a szárazság okozza a legnagyobb ki­hívást. Korábban az aszályos időszakok általában a nyár közepén és második felében fordultak elő gyakrabban, az utóbbi években viszont gyakorlatilag az egész szezont uralták, tavasztól őszig jelentős vízmennyiség hiányzik a talajból. Ehhez többféleképpen alkalmazkodnak a termelők: 2025 után 2026-ban is a „vizet a tájba” szlogen az irányadó, az állami szervek és az agrárium képviselői folyamatosan azon dolgoznak, hogy vizet juttassanak a termőterületekre. Idén azért beszélhetünk fordulatról, mert 

A kukorica nehezen tűri a szárazságot, ráadásul a hőhullámok tovább növelik a termésveszteség veszélyét. Az utóbbi évek rossz tapasztalatai arra ösztönözték a gazdákat, hogy a szárazságtűrőbb napraforgót válasszák, ezzel mérsékelve a kockázatokat. 

Magyarországon a kukorica vetésterülete idén 650 ezer hektár körül, a napraforgóé 850 ezer hektár körül alakul. Néhány évvel ezelőtt még 1 millió hektárt is meghaladó területen termesztettek kukoricát a gazdák. A legnagyobb vetésterületű gabonafélénk, a búza több mint 1 millió hektáron terem, az aratása már elkezdődött. 

Magyarország adottságai továbbra is jók a búzatermesztéshez, de az egyre gyakoribb aszály miatt a gazdák versenyképessége szárazságtűrő fajtákkal, az öntözés fejlesztésével és a magas minőséggel tartható fenn – figyelmeztetett a közel­múltban egy szakmai fórumon Lakatos Zoltán, a debreceni Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója. Megjegyezte: a termést ma már első­sorban nem a malomipar, hanem a takarmányipar dolgozza fel, és bőven jut exportra is. 

A szakmai szervezetek arra hívják fel a figyelmet, hogy a búza felvásárlási ára – hasonlóan az előző évekhez – várhatóan idén sem emelkedik érdemben. Magyarország a legtöbb búzát Olasz­országba exportálja. Szinte az összes célországban egyre nagyobb konkurencia az olcsóbb ukrán, orosz és kazah gabona. 

Noha a gabonatermesztés még most is a leg­kevésbé kockázatos ágazata a magyar mezőgazdaságnak, a gazdák a szakmai fórumokon, közösségi oldalakon egyre nagyobb nehézségekről számolnak be. Az egyik legnagyobb kihívást hónapok óta az érdemi csapadék hiánya okozza, de a növénybetegségek elleni küzdelem és az alacsony árak miatt csökkenő jövedelmezőség is gyakori téma. 

Befőtt nélkül maradnak a németek? 

A gyümölcs­termesztők többségének várhatóan az idei szezon is veszteséget hoz. Az alma termőterületének 75 százalékát érte valamilyen mértékű fagykár. Átlagos cseresznyeterméssel és elkeserítő meggyszezonnal számol 2026-ban a FruitVeb – Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács. A cseresznyét csak kisebb mennyiségben termesztik hazánkban, és elsősorban friss gyümölcsként kapható. Megkeresésünkre a szervezet kiemeli, hogy meggyből mindössze 30 ezer tonna várható, ami nagyjából a fele az átlagos mennyiségnek. Ezzel a 2026-os szezon a szintén gyenge előző évet is alulmúlja. 

A meggy legnagyobb felvásárlója a konzervipar. Hazánk vezető szereplő az európai meggy­befőttpiacon, gyakorlatilag a teljes németországi keresletet a magyar meggy fedezi. A szakmai szervezet azonban megjegyzi, hogy az ültetvényeknek csak kisebb hányadát újították meg az utóbbi években, a nagy részük korszerűtlen, nem öntözhető. Az ültetvények jelentős részén már csupán olyan minőség érhető el, hogy a termést csak a feldolgozóiparnak lehet eladni. A meggytermesztők kihívásai közé tartozik az alacsony felvásárlási ár is, amely érdemben függ a versenytárs országok éves termésétől. A fejlesztések és az ültetvénymegújítás elmaradása, ezzel együtt a mai körülményeknek ellenállóbb fajták lassú elterjedése kettőssé teszi a meggypiacot. A feldolgozóiparnak nélkülözhetetlen a hazai meggy, a kiskereskedelemben viszont évről évre drágább a friss gyümölcs. 

Az évtizedek óta tőkehiánnyal és több termékpályán ma már behozhatatlannak tűnő versenyhátránnyal küzdő gyümölcstermesztők jövedelmezőségét a magasabb minőség növelné, de a legtöbben nem tudnak vagy nem mernek belevágni egy költséges és csak hosszú távon megtérülő modernizációba. Növeli a gondokat, hogy alig található szezonmunkára jelentkező, vagyis egyre nagyobb kockázatot jelent, hogy ha lesz is termés, lesz-e majd, aki betakarítja. 

A sok rossz tapasztalat mellett számos követendő példát is érdemes felsorakoztatni. Eredményes volt a dinnyetermesztők szemlélet- és technológiaváltása. Magyarország meghatározó szereplő a görögdinnyepiacon, jelentős részben exportra termesztenek a gazdák. A célpiacok elsősorban a nyugat- és észak-európai államok. Hazánk földrajzi elhelyezkedése kedvező a dinnyetermesztéshez, mivel a mediterrán országokban hamarabb van a szezon. Nálunk akkor a legbőségesebb a kínálat, amikor Dél-Európában már a vége felé jár az idény, a kereslet a magyar dinnye iránt folyamatos, akár szeptemberig is meghosszabbodhat a szezon. A belföldi fogyasztás sem csökken, a termelők meghallották a fogyasztók elvárásait: ma már a kisebb és kevésbé magos fajták uralják a kínálatot. 

A zöldségtermesztésben szintén vannak jó példák. Magyarország továbbra is paprika-, paradicsom- és uborka-nagyhatalom. A zöldségfélékből bőven jut exportra, hazánk világviszonylatban élen jár a hajtatott – fóliasátras, üvegházi – növények termesztésében. Igaz, a kiadások továbbra is magasak, főleg az energiaköltségek, s a hozam csak beruházásokkal növelhető. 

A FruitVeb hangsúlyozza, hogy 

és a fogyasztói árak is tükröznék a forgalmi adó mérséklődését. A lépés akár az adóbevételek növekedését is eredményezheti a piac fehérítése és a fogyasztás növekedése révén. 

Segítségre szorulnak az állattartók 

Az egyre súlyosabb aszály nemcsak a növény­termesztőknek, hanem az állattartóknak is gondot okoz. Jelentősen megnőtt a szálastakarmány ára: az átlagosan egymillió tonna körüli hazai szénamennyiségnek csupán a töredéke áll rendelkezésre idén – hívja fel a figyelmet a Magyar Gazda­körök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz). A legnagyobb hazai érdekképviselet szerint a kínálathiány is próbára teszi a gazdákat, mivel az akár háromszoros áron beszerzett takarmányért sokszor több száz kilométert kell megtennie a vevőnek, ami tovább növeli az önköltséget. A Magosz arra is figyelmeztet, hogy a nyerészkedők tovább hajtják az árakat felfelé. 

A magas takarmányárak ellenére a felvásárlási árak nem emelkedtek. Sőt, a sertés- és tejágazat súlyos válságban van. 

A sertéságazat európai válsága 2025-ben kezdődött a túlkínálat miatt. Az EU piacát meghatározó Spanyolországban ismét felütötte fejét az afrikai sertéspestis, ami miatt a legfontosabb, főként távol-keleti exportpiacok azonnal leállították a behozatalt. A felesleg európai uniós forgalmazásba került, ami lenyomja a felvásárlási árakat. 

A hazai ágazat helyzetét tovább rontotta, hogy a hónap elején itthon is újra azonosították az afrikai sertéspestis vírusát. A hatóságok megtették a szükséges intézkedéseket, de a vírus felbukkanása itt is a kivitel visszaesését okozta. Bóna Szabolcs miniszter és a szakmai szervezetek ezért arra figyelmeztetnek, a szorult helyzetbe került magyar gazdáknak a fogyasztók is érdemben segítenek azzal, ha több hazai sertéshúst vásárolnak. 

A tej felvásárlási ára szintén az európai túlkínálat és a kínai kereslet elapadása miatt kezdett zuhanni, már a múlt év második felében. A piac lassan stabilizálódik, ám az európai áraknak való kitettség, a hazai ágazat sebezhetősége jelzi a változás szükségességét. 

Ami rossz hír a gazdáknak, az jó hír a vásárlóknak: mind a sertéshús, mind a tej bolti ára jelentősen csökkent az előző hónapokban. Az árréskorlátozás a piac stabilizálódásával járó későbbi áremelkedéstől nem védi meg a fogyasztót, mivel az azt van hivatva megakadályozni, hogy az üzletláncok ezeken az élelmiszereken realizáljanak többletbevételt. 

A Tisza-kormány agrárpolitikája több területen a Fidesz–KDNP-kormányok irányvonalának folytatását jelenti. Egyre égetőbb kérdés, hogy a magyar mezőgazdaság át tud-e állni záros határidőn belül az alapanyag-termelésről és a mennyiségi szemléletről a minőségi, magas feldolgozottságú élelmiszer gyártására. Gyakorlatilag mindenki egyetért azzal, hogy mennyiségi szemlélettel és az alapanyag-termelésre való berendezkedéssel a jövőben már nem lesz mozgástér a versenyképesség megőrzésére és az ország adottságainak kihasználására. A cél a kormányváltástól függetlenül az, hogy az alapanyag-értékesítésről a feldolgozásra való átállással, az élelmiszeripar régóta elmaradt fejlesztésével biztosítsák a mezőgazdaság jövőjét. A minőségi alapanyag-termeléshez és -feldolgozáshoz azonban jelentős forrásokra van szükség, és azt is el kell fogadni, hogy a valóban meghatározó piaci jelenlét csak összefogással valósulhat meg, az egyéni értékesítés és a széttagoltság miatt ugyanis régóta hátrányt szenvednek a termelők.

Nyitókép: Már aratnak a gazdák. A jó minőség válik a siker kulcsává
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt