Jó az öreg a Fehér Háznál?

Joseph Robinette Biden Jr. 1942-ben született a pennsylvaniai Scranton városban. Az ír és francia felmenőkkel bíró idősebb Joseph tehetős nagybátyja páncéllemezes vállalkozásába beszállva alaposan megszedte magát fiatalkorában, ám a háború után visszaesett a kereslet. A családfő jócskán eladósodott, és autónepperkedésre kényszerült adni a fejét. A legatyásodott – de mélyszegénységbe sohasem csúszó – Biden család elhagyta Scrantont, rokonokhoz költözött, majd 1952-ben a delaware-i Wilmingtonban állapodott meg.

Bernard Sanders igencsak szerény körülmények között nőtt fel. 1941-ben született New York Brooklyn kerületében, apja, Elias a galíciai Słopnicéből emigrált Amerikába, hátrahagyott rokonai odavesztek a holokausztban. Anyja, Dorothy ugyancsak lengyel-zsidó származású volt, de már New Yorkban jött a világra. Az asszony háztartásbeliként viselte gondját az alsó középosztálybeli Sanders családnak, amely bérlakásban élt, és Elias szűkös festékügynöki keresetéből tartotta fenn magát. A pénz örökös problémát és veszekedések forrását jelentette számukra. A gyerekek visszaemlékezések szerint ezekből tanulták meg, hogy „a pénzügyi gondok sohasem pusztán pénzügyi gondok: nagyon is mély és személyes szinten hatolnak az emberek életébe”. Amikor Elias és neje megnézték a színházban Az ügynök halálát, a férfi könnyekre fakadt, mivel magára ismert Willy Loman alakjában. A mániákusan takarékoskodó Dorothy saját otthon megteremtéséről álmodozott, hiába – ötvenéves se volt, amikor elvitte a szíve.

Donald John Trump apai ágról német, anyai ágról skót ősök leszármazottja. Apja, Fred Trump kiugróan sikeres üzletember volt, tizenöt évesen garázsépítéssel kezdte – épp akkoriban lendült fel az autókereskedelem –, majd hasznot húzott a roosevelti házépítési programokból, s Queensben és Brooklynban 27 ezer lakást és sorházat magába foglaló ingatlanbirodalmat teremtett. Az 1946-ban született Donald az etnikailag színes Queens kerület leggazdagabb, legidillibb részén, fényűző palotákban töltötte gyerekkorát, apjától a könyörtelen versenyszellemet, anyjától a pompa iránti érzéket örökölte.

A csajozós, a mozgalmár és a világfi

A kis Joe Biden dadogással küzdött: éjjelente Yeats- és Emerson-verseket szavalt, vagy éppen Démoszthenész mintájára kavicsot a szájába dugva gyakorolta a szónoklást, és végül sikerült legyűrnie a problémáját. Később játszott az iskola amerikaifoci-csapatában, csajozott, népszerűségét mutatja, hogy osztályelnöknek is megválasztották. Joe rendes gyerek volt – mondják az egykori iskolatársak, hozzátéve: már akkor is arról álmodozott, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke lesz belőle. Biden ezt tagadja, azt viszont elismeri, hogy azért ment jogi egyetemre, mert az kínálta a legjobb esélyt politikai karrier építésére.

Sandersék Bernie-jét a görög demokráciáról és Marxról értekező főiskolás bátyja hatására hamar beszippantotta a politika. Bidenhez hasonlóan a középiskolában indult az osztályelnökségért, és amíg a többi jelölt a jobb menzai kajával kampányolt, az ő fő ígérete az volt, hogy az árva koreai gyerekeknek nyújtandó ösztöndíjra gyűjt majd pénzt. Bár nem választották meg, olyan meggyőzően tálalta ötletét, hogy győztes riválisa megvalósította. Az ifjú Bernie az átlagos amerikai diák életét élte: cserkészkedett, remek baseballosnak és hosszútávfutónak bizonyult. Az évek során szilárd zsidó identitása alakult ki: délutánonként héber iskolába járt, volt barmicvója, édesanyja pedig az üzletekben sokszor felhívta a figyelmét azokra az alkalmazottakra, akikről a karjukra tetovált számok árulták el, hogy megjárták a náci koncentrációs táborokat. Dorothy halála mélyen megrendítette a 18 éves Bernie-t. Az ifjú a trauma nyomán távozott Brooklynból, s a Chicagói Egyetemen vetette bele magát a baloldali mozgalmakba.

Az ifjú Donald Trump vásott, verekedős, nagyhangú diák volt, egyszer majdnem kirúgták az iskolából, mert megütötte az énektanárt – szülei 13 éves korában katonai iskolába küldték. Kezdetben itt sem ment neki az alkalmazkodás, ám keményen belenevelték a fegyelmet – mint később fogalmazott, itt tanulta meg, „hogyan csatornázza az agressziót teljesítménybe”. A mindenben első helyre törekvő, rendmániás kamasz csakhamar kitűnt sportsikereivel, és egyre feljebb hágott az iskolai hierarchiában. Környezetének egyre azt hajtogatta, hogy nagy ember lesz belőle, végzősként az iskolai szabályzatot megszegve dekoratív hölgyeket kalauzolt körbe az akadémián. Végül Fred Trump – aki eleinte a legidősebb Trump fiút, ifjabb Fredet szánta örökösének, ám az elmerült az alkoholizmusban – segített Donaldnak, hogy a nyomdokaiba lépjen.

Egyéni utak a forrongó hatvanas években

A jogi egyetemen töltött évei később sok kényelmetlenséget okoztak Joe Bidennek. 1987-ben a demokrata elnökjelöltségért folytatott kampányát döntötte be az a felfedezés, hogy az egyik beadandójához egy jogi folyóiratban megjelent cikkből forrásmegjelölés nélkül emelt át részleteket. A politikus azzal védekezett, hogy a plágium csupán hiba volt, és előremenekülve nyilvánosságra hozta egyetemi éveinek dokumentumait. Ezek viszont cáfolták a korábbi szövegeit arról, hogy eminens hallgató volt: kiderült, hogy a legrosszabb teljesítményű diákok között végzett. Kérdéses az is, hogy aktívan részt vett-e a polgárjogi tiltakozásokban: Biden olykor azt állította, hogy igen, máskor meg azt, hogy csak lélekben volt együtt a tüntetőkkel.

Bernie Sanders fokozott aktivizmusát viszont fotók és újsághírek sokasága bizonyítja: 1962-ben diákokat vezetett a Chicagói Egyetem vezetőségi épülete elé, hogy megszállják az irodákat, így tiltakozva az intézményben még érvényben lévő faji szegregáció ellen. Megesett, hogy a polgárjogi demonstrációkon letartóztatták, s részt vett a Martin Luther King beszédéről elhíresült 1963-as washingtoni meneten is. Tevékeny szerepet játszott az Amerikai Szocialista Párt ifjúsági szervezetében, az Ifjak Szocialista Ligájában (Young People’s Socialist League) – amely szocialista létére szovjetellenes csoportosulás volt, amerikaifutball-csapatát a pesti srácok előtt tisztelegve Budapesti Nyolcaknak nevezték –, valamint a nukleáris leszerelésért folytatott harcban, az egyetem diáklapjában pedig kiáltványt közölt, amelyben a kampuszra erőltetett puritán erkölcsöket ostorozta, és kiállt a szabad szerelem mellett, jóllehet a komoly és zárkózott Sanders nem volt éppen az a kicsapongó fajta. A tanulmányok nemigen foglalkoztatták, a mozgalmárság lekötötte energiáit.

A közgazdasági szakon tanuló Trumpot sem hozták lázba az egyetemi előadások, de a politika is hidegen hagyta: ingatlanfejlesztői pályakezdésére koncentrált. Beszállt a családi vállalkozásba, hamarosan át is vette a cég irányítását. Sokkal nagyratörőbb tervei voltak, mint apjának: meg akarta változtatni Manhattan látképét, meg akarta valósítani a „mindig nagyobbat, mindig többet” víziót. New York utcáin luxuskocsikkal, méregdrága ruháival vetette észre magát, lakását már ekkor a később híressé vált, túlhabzó stílusban rendezte be. Sikkes klubokba járt, hírességekkel cseverészett, egymást váltották ágyában a modellek.

S hogy hőseinket miként érintette az egyre inkább elharapózó vietnámi háború? Az atletikus termetű Bident „asztmája” miatt mentették fel a katonai szolgálat alól. A szintén sportos Trump „csontkinövése” okán kapott felmentést. A pacifista Sanders lelkiismereti okokból akarta megtagadni a szolgálatot, végül túl idős volt ahhoz, hogy behívják.

A család meg a meló

Biden 1968-ban doktorált, ügyvédkedett, miközben kapcsolatokat épített ki a delaware-i politikai osztállyal. 1970-ben demokrata színekben mandátumot nyert a megyei önkormányzatban. Felszólalt a környezetet elcsúfító építkezések ellen, kampányában lelkes kamaszok segítették. „Nagyon energikus és idealista ember volt, és mindig ügyesen kommunikált. Ám amennyire ismertem, nem rendelkezett jól körülhatárolható ideológiával” – jellemezte az akkori Bident egy helyi párttárs. Mutatós családját szívesen tolta a kamerák elé: feleségével, Neiliával még jogi tanulmányai idején ismerkedett meg. Házasságukból két fiú, Beau, majd Hunter és egy lány, Naomi született.

1963-ban Bernie Sanders újdonsült feleségével, Deborahval látogatást tett Izraelben, egy kibucban is eltöltöttek némi időt. Hazatérvén a házaspár kivonult a civilizációból: Sanders Vermontban vásárolt telket, az erdő közepén egy rogyadozó, földpadlós házban éldegéltek, ahova se az áram, se a víz nem volt bekötve. Hamar elegük lett az aszketikus életből, s néhány év múltán el is váltak. Bernie kérészéletű melókat vállalt: dolgozott pszichiátrián és adóhivatalban, foglalkozott óvodásokkal, asztalosként is kipróbálta magát, de nem igazán konyított a mesterséghez. Később szabadúszó újságíróként ténykedett, ám megélhetése bizonytalan volt, miközben barátnőjétől megszületett egyetlen vér szerinti gyereke, Levi. Egy radikális, háborúellenes mikropárt tagjaként többször is elindult választásokon, de rendre alig néhány százalékot kapott csak. Ne hippiként képzeljük el azonban: ideológia- és dogmavezérelt, a munkásmozgalom keresztjét napról napra vállára vevő, régifajta balos volt, ósdi figura 
a tomboló ellenkultúra korában.

Nem is lehetne nagyobb a kontraszt Donald Trumppal, aki a hetvenes évekre a bennfentes manhattani elit prominens alakjává vált, és szoros kapcsolatot épített ki a helyi vezető politikusokkal. A gazdasági recesszió idején olcsón vásárolt fel ingatlanokat, majd – a törvényeket olykor „kreatívan” kicselezve, a politikus barátai által nyélbe ütött adókedvezményeket kihasználva vagy éppen az elszlömösödött városrészek feljavítását szolgáló közpénzből is részesülve – hivalkodó felhőkarcolókkal tette fényessé a Trump nevet. Felesége, a Csehszlovákiában született Ivana a bulvárlapok állandó szereplője lett.

A politika bűvköre felé

Joe Biden 1972-ben, alig 30 évesen pénz nélkül, de végtelen dinamizmussal nekivágott a szenátusi választásnak, és nyert is a legyőzhetetlennek hitt republikánus jelölt ellenében. „Túl tökéletes az egész. Nem is lehet igaz!” – jegyezte meg Neiliának. Néhány héttel később sokkoló telefonhívást kapott: a karácsonyi bevásárlásból hazafelé tartó családja autóbalesetet szenvedett, neje és csecsemőkorú lánya meghalt, fiai súlyos sérüléseket szenvedtek. Biden mély gyászba zuhant, s lemondani készült szenátori tisztségéről. „Neilia volt a legjobb barátom, a legmegbízhatóbb szövetségesem, érzéki szeretőm. Minél hosszabb ideje éltünk együtt, annál jobban élveztünk együtt mindent a szextől kezdve egészen a sportig. A legtöbb férfi nem érti, mit veszítettem el: nekik soha nem volt ilyen társuk” – vallotta később. Biden végül kollégái biztatására mégis letette a szenátori esküt, erre a kórházban, lábadozó fiai ágya mellett került sor. A családi tragédiák és zűrök rányomták bélyegüket a politikus egész életére: 2015-ben el kellett temetnie Beau fiát is, Hunter fia pedig az ukrajnai ügyletei miatt került reflektorfénybe. Bidennek ha pályafutása során együttérzéséről kellett biztosítania szerencsétlenség sújtotta polgárokat, sokkal őszintébbnek hatottak a szavai, mint az átlagpolitikusnak. Ez az emberközeli imázs alapozta meg felemelkedését, mert egyébként soha nem esett nehezére, hogy elveit a változó konszenzushoz igazítsa: valaha élesen kritizálta az abortuszjogokat, ma a „nők választásának” hangos támogatója, s más ügyekben is hasonló végletességgel evolválódott az álláspontja. Több évtizednyi szenátorság során szerves részévé vált a washingtoni establishmentnek, s kivette részét ennek az elitnek a stiklijeiből is. Eközben továbbra is hatékonyan tudta megszólítani a kisvárosi, szegényebb demokratákat – nem véletlenül emelte őt Barack Obama alelnökké 2008-ban.

A hetvenes évek végére úgy tűnt, Bernie Sandersnek nincs jövője a politikában, 1981-ben mégis elindult Vermont legnagyobb városa, Burlington polgármesteri címéért, és tíz szavazattal nyert. Reagan beiktatásának évében országszerte nagy feltűnést keltett a magát nyíltan szocialistának valló, innovatív ötleteivel Burlingtonba új életet lehelő városvezető. A helyi kábeltévén saját műsorban kommunikált a lakosokkal, vermonti zenészekkel polgárjogi himnuszok feldolgozásait vette lemezre, de ami fontosabb: fellendítette a burlingtoni gazdaságot, javított a lakosok életszínvonalán. Azonban időről időre megkísértették a kétségek önnön személyiségével és radikalizmusával kapcsolatban. De leírta azt is, hogy a tervezés és a döntéshozatal a kifejezett gyengéi. Később vermonti szenátorrá választották, és a 2016-os előválasztási menetelés után idén újra erős startot vett az elnökjelöltségért – kérdés, felül tud-e végül kerekedni az élre ugró Bidenen.

Donald Trump a nyolcvanas évekre országos hírnevet szerzett: az elit bulibárójaként rendszeresen megfordult esti talkshow-kban, csatározásai a New York-i városvezetéssel pedig a szeriőz lapokban is témává lettek. 1987-ben megjelentette Az üzletkötés művészete című önsegélyező könyvét. A Tőzsdecápák-féle versenykultúra éveiben Trump az önmegvalósítás szimbólumává vált. Kacsingatni kezdett a politikai pálya felé is. Oprah Winfrey műsorában azt mondta, nem zárja ki, hogy egyszer elindul az elnökválasztáson, elege van ugyanis abból, hogy az USA más országoknak teremt jólétet, a saját polgárainak nem. 1988-ban részt vett a republikánus elnökjelölő konvención, ahol Larry Kingnek arról beszélt: „A legjobban a taxisofőrökhöz hasonló emberekkel jövök ki. A gazdag emberek nem szeretnek, mert mindig versenyzek velük. Márpedig én szeretek nyerni. Sétálok New York utcáin, és a munkások rokonszenveznek a leginkább velem” – fogalmazott. Huszonnyolc évvel később, túl csillogó kaszinó- és hotellánca kiépítésén, túl csődökön és válásokon, reality-műsorokon és véres republikánus belharcokon, Trump ezeket az elfeledett munkásembereket megszólítva jutott be a Fehér Házba – most pedig négy viharos év után újrázna.