Néhány nappal a török határnyitás után érkezett Isztambulba a Migrációkutató Intézet kutatója: riportunk arról, hogyan fogadják török földön az újabb migrációs konfliktust.
Korán reggel indulunk a reptérre, a gépbe szálláskor elveszek egyet a bejáratnál kikészített török napilapok közül: a Hürriyet címlapján a török–görög határ menti események fogadnak. „A görög határ Palesztinához hasonlít” – hirdeti a szalagcím. A törököknek azonban a szíriai helyzet sokkal akutabb, jelentőségét tekintve fontosabb, mint a görög határon uralkodó állapotok. Februárban több tucat török katona esett el Szíriában, Idlib tartományban pedig csaknem egymillió szíriai belső menekült húzódott közelebb a török határhoz bebocsátást remélve. Vészesen nőtt egy újabb, akár nem szándékolt török–orosz összecsapás veszélye is.
Az új isztambuli repülőtéren a digitális reklámtáblákon Atatürk arcképét és egyik híres mondását látom: „A szuverenitást nem adják ingyen, meg kell szerezni.” Erős felütése ez törökországi tartózkodásunknak. Rögtön eszünkbe juthatnak azon török politikai döntéshozóknak a szavai, akik az utóbbi években a török külpolitika értékelésekor az ország függetlenségét hangsúlyozták. Azt, hogy ha kell, büszkén buknak el, de saját kezdeményezéseik végrehajtása közben, nem pedig külső hatalmak utasításait végrehajtva. Ankara – ezt az európai határok megnyitása is mutatja – ma már nem helyezi a nyugati szempontokat a saját érdekei elé.
Busszal indulunk a városközpontba, a pályaudvar a híradások szerint az előző napokban tele volt a busszal vagy taxival a görög határra induló migránsokkal és menekültekkel. Kíváncsian kérdezem a sofőrt, hogy mire számíthatunk, a válasza azonban meglepő: „Senki nincs ott. Tegnapról mára kiürült az egész.” Az utóbbi napokban valóban sokan voltak, főként afgánok, teszi még hozzá. Megérkezünk az Otogarhoz – amely valóban kong az ürességtől.
A migránsok dolgoznak
Nyakunkba vesszük a várost, és még sötétedés előtt, szemerkélő esőben igyekszünk bejárni azokat a helyeket, ahol a beszámolók szerint nagy számban élnek migránsok és menekültek. Látunk néhány szívszorítóan kicsi gyereket koldulni az utcán, éppen Európa felé készülődő, illetve az utcákon csoportosuló migránsokat azonban nem. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek migránsok és menekültek a városban. Nagyon is sokan vannak, a legtöbben szíriaiak. Törökországon belül Isztambulban él a legtöbb szíriai menekült, mintegy félmillió. A Fatih kerület egyes városrészeit egyenesen kicsi Szíriának nevezik. Köztudomású az is, hogy Zeytinburnuban jelentős afgán közösségek élnek. A többi közép-ázsiai és az afrikai migránsok szintén meghatározott városrészekben koncentrálódnak.
A svájci választók elutasították a Svájci Néppárt kezdeményezését, de a Migrációkutató Intézet vezető elemzője szerint a szoros eredmény azt mutatja: a bevándorlás továbbra is az ország egyik legfontosabb politikai törésvonala.
A Freiburgnak tulajdonképpen esélye sem volt az isztambuli döntőben.
Bemutatták az ATTILA nevezetű önjáró tarackot.
Páratlan élmény. A szurkolók már hangolnak Sallai Rolandék bajnoki címére.
A török elnök megerősítette, hogy Ankara továbbra is támogatja az Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalásokat.
A közösségi médiában is „felkapták” a mozdulatot.
Ukrajna, Kína és a következő hétéves költségvetés előkészítése volt az uniós csúcstalálkozó napirendjén. Első alkalommal vett részt az új magyar miniszterelnök. Kohán Mátyás írása.
