És mi lesz azután?

Különleges kihívásokra különleges válaszok kellenek. Az állam és a közösség ilyenkor eltér az általános együttélési, működési szabályoktól, hogy a közösséget, a jövő esélyét megóvja. Nem kérdéses, hogy jelen helyzetben akkor lesz eredményes a védekezés, ha bevállaljuk életünk átalakulását. Az alkotmányjog(ász) viszont nemcsak azon aggodalmaskodik, hogy mit kell most tenni a közösség érdekében, hanem azon is, mi lesz azután.

Jelenünk is terhelt, persze; mennyi folyamatban levő nagy ügyünk volt még három hete! Nem gondolhatjuk, hogy a járvány fogja megszüntetni a börtönök túlzsúfoltságát, a migrációs válságot, a szegregált oktatást, az iskolások túlterheltségét. Ezekre az államnak, a politikai elitnek adekvát válaszokat kell adnia így is, bár talán ezután más lesz a válasz. Ha kisétálok a közösségi média háborgó tengerpartjára, arra gondolok, akkor teszünk jót, ha meg se nyitjuk a hírfolyamot, a túlhabzó pánikot, az összeesküvés-elméleteket és a gyerekeikkel otthon tanuló szülők szép lassú megőrülését dokumentáló bejegyzéseket. De mi lenne a közösséggel, ha tagjai tömegesen kilépnének a közösségi diskurzusokból? Ha egyszerűsödnek is az üzenetek, mintha pozitívra fordultak volna (Győrfi Pál for president!), és végre mindenkit elért egy közös téma e hazában. Ha nem figyelsz oda, nemcsak az életedet kockáztatod, de a közösség jövőjét is.