Itthon az elfeledett disszidens bárzongorista, külföldön a nagy francia művész, Georges Cziffra. Cziffra György szívszorítóan huszadik századi sorsdrámája és rendkívüli tehetsége talán feledésbe merült volna, ha nem lép színre egy fiatal reménység, Balázs János. Mire képes minden idők egyik legnagyobb zongoristájának máig ható varázslata? Lehet-e jóvátétel egy fesztivál? Balázs János Kossuth-díjas zongoraművészt otthonában kérdeztük.
Ha Cziffra György, akkor Balázs János. A fesztivál öt éve alatt elérte, hogy a két név összekapcsolódik. Mi az első emléke róla?
A Magyar rapszódiák lemez. Talán négyéves lehettem, amikor először hallottam. Csellista nagyapám bárokban, presszókban sokat játszott Cziffrával, tőle kapta ajándékba, és jazz-zongorista apámnak adta, hogy hallgassa otthon. Hallgatta is, és bár volt zongoránk, hallottam is sokat apám jazzjátékát, tisztán emlékszem, hogy Cziffra játéka mély, zsigeri hatással volt rám, vonzott a zongorához. Keresgéltem a hangokat, tudni akartam, hogyan csalható elő úgy az a varázslatos melódia, ahogyan a lemezen hallottam. Szép lassan zongoramániás lettem, egyre több időt töltöttem gyakorlással. Hatéves voltam, amikor Cziffra 1994-ben elhunyt, nagyapámat sem ismerhettem, de a legszebb örökséget hagyta rám ezzel a lemezzel.
Mit tudott ő, amit más legendás magyar zongoristák nem?
Mindannyian valamilyen iskolának a követői, és bár Cziffrát is Dohnányi Ernő fedezte fel, és a Zeneakadémia nagy tanáregyéniségei, Weiner Leó, Keéri-Szántó Imre és Ferenczi György is tanították, de csak nagyon rövid ideig. Befolyás, erős hatás nélkül tudott kialakulni egy csak rá jellemző játékstílus, amelyre nem ragadtak klisék, évtizedes, akár évszázados tradíciók. A sorsa rákényszerítette, hogy megkeresse a saját útját. Pontosan ismerte az alapokat, mégis ő az egyetlen olyan zongoraművész talán az egész világon, aki nem hosszú évtizedekig tanult egy vagy több mesternél. Vásáry Tamás szavaival élve: van valami elektromosság az ő játékában, amire azonnal felkapja a fejét az ember. Azzal, hogy – többszöri sikertelen disszidálási kísérlet után – 1956-ban elhagyta az országot, és Franciaországban telepedett le, megpecsételődött az itthoni karrierje. Évtizedekig nem jöhetett haza, és a roma származása akkor sem segítette az ügyét itthon, amikor a vasfüggöny már lehullott. Kamaszként olvastam az életrajzi írását, az Ágyúk és virágokat. Abból is kirajzolódik, hogy minden sorstragédia csak emberi, művészi fejlődését támogatta.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Önkritikusan nyilatkozott a Liverpool FC magyar középpályása, aki azt is elárulta, kitől, kiktől fogadja el a kritikákat. Összehasonlította a német és az angol labdarúgó-bajnokságot, s még arról is beszélt, mit várnak el tőle.
David Cornstein szerint a magyar miniszterelnök „egy olyan ember, aki hisz abban, ami mellett kiáll, és meg is valósítja”.
A liberális lap szerint az elnök menekül a független média kérdései elől, és ezzel sérti az emberek tájékozódáshoz való jogát.
A Budapest Honvéd korábbi tulajdonosa nyilatkozott akadémistákról, a légióskérdésről, az NB I létszámáról és Marco Rossiról is.
Európa progresszív liberális óceánjában Magyarország a különbözőség szigete, ahol a konzervatívok szabadon beszélhetnek és politikai terveket szőhetnek a jövőre vonatkozóan, a keresztény civilizációnál pedig nincs jobb életforma – a magyar miniszterelnök erről is beszélt a Nemzeti Konzervativizmus Konferencián.
A sorosista poitológus fél, hogy „Orbán Magyarországa a vesztes Oroszország utolsó európai csatlósa lesz”.
Az Egyiptommal határos Rafah ellen készülődő izraeli támadás óta feszült a két ország viszonya.
